Emlékek és források Debrecen, 1848/49 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közlelményei 26. (Debrecen, 2001)
Gáborjáni Szabó Botond: A tiszántúli református egyházi vezetés és a Debreceni Kollégium 1848/49-ben
120 1849-ben az Egyházkerület hivatalos nyilatkozata is a „honfiak örömzaját” tolmácsolta abból az alkalomból, hogy a kormányzat „forradalmi, respublikái és democratiai” irányúként határozta meg önmagát.178 Az idézett ultrakonzervatív vélemények azonban mégis inkább a hatalom viszonyát mutatják a református egyházhoz, mint az egyházét a hatalomhoz. A reformkor nyomtatott prédikációirodalmának elemzése alapján protestantizmus és liberalizmus azonosítása ugyanolyan „merész leegyszerűsítés”,179 mintha kiragadott példák alapján a konzervatív politika zászlóvivőjének tekintenénk a reformáció egyházait. A kérdés kutatója a korszak református prédikációirodalmában, a közvélekedéstől eltérően inkább a monarchikus államforma, főként az alkotmányos monarchia eszményítésére talált példát.180 Természetesen igen nehéz a kivérzett protestáns egyházak képviselőinek nyomtatott megnyilvánulásaiból egyértelműen kiszűrni, mi tekinthető megalkuvásnak, taktikának, realizmusnak és óvatosságnak, a helyzet kényszerének, vagy a cenzúra követelményének. Hiszen egyesek szerint a végtelenül lojálisnak mutatkozó Budai Ézsaiás is más szellemben tanított élőszóban, mint nyomtatásban.181 A vallási színezetű Habsburg-ellenes függetlenségi harcok után református részről mindig munkálkodott a bizonyítás kényszere, a védekezés, a bizalomkeltés szándéka. Szoboszlai Pap István országgyűlési lelkészként a reformkorban is egyházát féltette a radikális ellenzéki követek fellépésekor: „a Pápista ember akármit beszél, kihúzzák a sárból. A miénket beletapossák ’s egyről az egész felekezetre is fecskendezik a sárt”.182 Horváth Mihály püspök, vallásügyi miniszter a katolikusokról szólván úgy értékelte a helyzetet, hogy a tanuló ifjúság és az iparosok mellett egyházának ,.alsórendű” papságára hatottak leginkább az események. A tekintély tisztelete elveszítette régi erejét és hatalmas vágy ébredt a reformok iránt, sokan a püspöki önkény ellen fordultak, az anyagi javak igazságos elosztását szorgalmazták.183 Felmerült az anyanyelvű liturgia, és az évenkénti egyházmegyei zsinatok kérdése, sőt a katolikus püspökök nép általi választásának különös ötlete is. Temes megye közgyűlésén az ország számos pontjához hasonlóan egy teológiai tanár .minden jelenlévők által tapssal fogadott beszédet tartott” a papi nőtlenség eltörlése érdekében, és nyilatkozatának a PEIL-ben (!) való kinyomtatását kérte.184 Egyik országgyűlési beszédében Kossuth is említette, hogy egyetlen témakörben sem kapott annyi levelet, mint a cölibátus eltörlése ügyében.185 A püspöki kar 1848. október 28-i felirata, amely a fellázított nemzetiségek vérengzéseiről kívánta tájékoztatni a jóhiszeműnek vélt uralkodót, arról győzte meg a kamarillát, hogy Haulik, Karner és Scitovszky püspökök kivételével valójában még a katolikus püspöki kar többségére sem számíthatnak.186 A felirat valóban egyértelműen fogalmaz: a szentesített alkotmányt a kor igényeivel összhangban lévőnek mondta és nyílt kiállásra kényszerítette az uralkodót azzal az állítással, hogy a magyarságot a királyi tekintélyre hivatkozva pusztítják. A hangoztatott tisztelet alig leplezi annak élességét, milyen határozottan emlékeztették a felséget koronázási esküjére, és figyelmeztették, hogy a vívmányok már visszavonhatatlanul meggyökereztek a nép tudatában. A püspöki kar emlékirata sajnálatos módon hatástalan maradt, mert el sem jutott az uralkodóhoz. Fogarassy Mihály címzetes püspök a határzár miatt csak november 10-én érkezett Olmützbe, ahol fogadása alkalmával, a király környezetétől megfélemlítve említést sem tehetett az irat tartalmáról.187 A konzervatívok az ügy következményeként mégis botránkozással vették tudomásul, hogy a katolikus egyház is megingott.188 A Windischgrätz támadása utáni megváltozott helyzetben, a szabadságharc újságaiban egymást váltogatták a hazafias szellemű katolikus lelkészeket méltató írások a schwartzgelb érzelműek leleplezéseivel. A sajtó gyakran foglalkozott a papság egy részének hallgatásával mint a bajok forrásával, illetve a püspökök árulásával és az őket sújtó kormányzati intézkedésekkel, vagyonelkobzással.189 Valójában nem csupán a főpapok és az alsópapság nézetei voltak eltérőek, hanem a püspöki karon belül is határozott politikai véleménykülönbségek mutatkoztak. Nyilatkozataikból 178 Révész Bálint beszédét 1. Forrásgyűjtemény 3. az egyházkerület nyilatkozatát I. Forrásgyűjtemény 41. 179 Varga Zoltán: i. m. 1942. 163. 180 Varga Zoltán: Debreceni lelkipásztorok, mint híveik politikai és társadalmi vezetői. Debrecen, 1936. 3-15. 181 Juhász Géza: Budai Ézsaiás. Protestáns Szemle, 1941.426 427. 182 Varga Zoltán: i. m. 1942. 206. 183 Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harcának története. Genf, 1863. 1. k. 34-35. 184 PEIL, 1848.780-781. 185 Zsilinszky Mihály: i. m. 1908. 36-37. 186 Horváth Mihály: i. m. II. 33-37. 187 Márki Sándor-Beksics Gusztáv: i. m. 10. k. 152-153. 188 Andics Erzsébet: i. m. 271. 189 Pl. Alföldi Hírlap, 1848. december 10. és 1849. február 4. - Közlöny, 1849. március 15. és május 2., illetve május 20. - Március Tizenötödike, 1849. április 27. - Esti Lapok, 1849. május 7. és május 18. _____________________________
