Emlékek és források Debrecen, 1848/49 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közlelményei 26. (Debrecen, 2001)
Gáborjáni Szabó Botond: A tiszántúli református egyházi vezetés és a Debreceni Kollégium 1848/49-ben
114 május 4-én nyílott Kerületi Közgyűlés nyomán az egyházmegyék többsége a „népképviselet” demokratikus elvét hangoztatta és követte a tisztújítás során,133 a tisztikarok lemondása után mégis sok helyen a régi személyeket választották újjá. Ahol a választások alkalmával megváltozott a vezetés összetétele,134 ott a szabadságharc bukása után, az abszolutizmus korában állították helyre a régi állapotokat. Szeptember utolsó napjaiig - Radetzky itáliai győzelméig és a prágai felkelés leveréséig, tehát mindaddig, amíg az uralkodó nyíltan nem fordulhatott szembe a magyarországi vívmányokkal - a református egyház szinte egységes kórusként dicsőítette „a nemzet bizalmát élvező ... hű magyarjait szerető” jó királyt, méltatta a nádor hazaszeretetét.135 Az őszi fordulatig az egész magyar politikai vezetésre jellemző volt a lojalitás hangoztatása, magára Kossuthra is. Amint erről már szó volt, a debreceni diákok szintén ,,a’ hon-védő polgári őrsereg’ hazáért, királyért élni-halni kész ezredei közé” léptek.136 (Kiemelés tőlem.) Sajátos kettősségként azonban mind gyakrabban hangzott föl az átkos zsarnok „bécsi kormány” szidalmazása, sőt az idegen uralmat kiszolgáló belső árulók, a „hálátlan és nemtelen hazafiak” elítélése.137 Batthyány miniszterelnök szeptember 20-i rendelete még a haza és a trónus megmentésére szólította a lelkészeket, két nappal később Szoboszlai Pap István körlevele már példátlan árulásról tudósított, kérve szolgatársait, hogy a végveszély ismeretében buzdítsák fegyverfogásra a népet.138 Ezekben a hónapokban az „ármány” a politikai publicisztika leggyakrabban használt kifejezései közé tartozott. „Mint minden mozogható magyar ifjú” A diákság származása és fegyveres részvétele A Kollégium épületei május végétől a kormányzat Debrecenbe meneküléséig szinte üresen állottak. A Debrecenben maradt diákoknak a hetente kétszeri katonai gyakorlatok mellett természetesen bőségesen maradt idejük például az ifjúsági Olvasó Egylet könyvtártermének látogatására. 1848-ban a második félévre összesen 13 deák iratkozott be a Kollégiumba. 1849. január 9-től május 31-ig az Országgyűlés alsó háza a főiskola imatermében ülésezett, az első emeleten kapott helyet a Pénzügyminisztérium, alatta a földszinten a bankjegynyomda működött. Kevésbé ismert viszont, hogy az épületben kulturális rendezvények is voltak. Itt tartották - feltehetőleg a legnagyobb előadóteremben - Sárosi Gyula „Ponyvára került arany trombita” című, a nép felvilágosítására szánt politikai versezetének „ősbemutatóját” is.139 A különböző feldolgozások eltérő adatokat közölnek a diákság részvételéről, illetve a honvéd diákok és diák nemzetőrök lehetséges számáról. Az egyházkerületi statisztika szerint 1847-ben a felsőbb tudományok hallgatói összesen 426-an voltak.140 Közülük 323 tógátus, 103 világi pályára készülő „be nem öltözött” volt.141 Az 1847/48. évi diáknévsor142 alapján a főiskola alsó tagozatán 239-en tanultak bölcsészetet. (Az alábbi táblázat 6-8. oszlopa.) Az „észtani” tagozattal már végzett, így 1 éve hittant, és ezzel párhuzamosan két éve jogtant tanult 82 fő. (A táblázat 5. oszlopa.) A hittani fakultás 2-4. évfolyamát végezte 73 fő. (A táblázat 1-3. oszlopa.) Az egyháztörténet 16 hallgatójával (4. oszlop) együtt ez összesen 410 fő. Összesen vallás református Hittan 1. 2. 3. 4 29 4 29 40 Egyh.t. Jog 4. 5. 40 16 16 75 Bölcsészet 6. 7. 8. 82 94 60 91 55 82 Összesen 85 410 fő 392 133 Zoványi Jenő: i. m. 1939. 110. 134 A Szatmárnémetiben tartott népképviseleti gyűlésekről és a választás eredményéről számol be a Szoboszlai Pap Istvánhoz 1848 május 30-án címzett jelentés. Lásd TtREL I.l.b.121. A Szatmári egyházmegye jegyzőjévé Kiss Áront (1815-1908) a későbbi tiszántúli református püspököt választották. A Debreceni Kollégium Múzeuma őrzi Kiss Áron saját kezével faragott sétapálcáját, melyet az aradi 13 tábornok képe díszít. 135 Forrásgyűjtemény 2. és 3. 136 Forrásgyűjtemény 5. 1,7 Forrásgyűjtemény 3. 138 Forrásgyűjtemény 16. és 17. 139 Forrásgyűjtemény 39. 140 TtREL Egyházkerületi Jegyzőkönyv. 1847. augusztus 15. 217. 141 Az egységes képzés következtében bármikor lehetőség volt pályamódosításra. A 44. forrás tanúsága szerint egy joghallgató is a papi vizsga letétele és a lelkészi hivatás mellett döntött. 142 TtREL II.1.e.38. __________________________________________
