Hegyesi Márton: Bihar vármegye 1848-49-ben - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 24. (Debrecen, 2000)

VIII. Bihar vármegye legnehezebb napjai a szabadságharc alatt, az 55. zászlóalj s az utolsó kényszer-nemzetőrség

László alezredes seregével, mely egyesülés folytán az egyesült két sereg ereje mintegy 7000 főnyire nőtt 22 ágyúval. Ezen hadsereg csaknem három hétig állomásozott Nagyhalmágyon és környékén, mely idő alatt Gencsy egyik százada Nagyhalmágyon, a másik Körösbányán volt elhelyezve. Ezen sereg Bem által Erdélybe rendeltetvén, február 6-án lovas nemzetőreink megindultak oda, s Brádon és a szűk hajáni völgyön keresztül éjfélkor, tizenkilenc órai folytonos lovaglás után megérkeztek Dévára. Itt, midőn a fáradt vitézek álomra hajtók fejüket, Salamon praefect orozva le akarta őket gyilkoltatni, de ezen terv nem sikerült, a vészjelre a sereg talpra kelt, s tisztjei példájára, kik közül Thuolt István tüntette ki magát, kiverte a támadókat a városból, éppen azon irányban, amelyben a városból kivonult bihari lovas nemzetőrség állt. Ez aztán nekiek esett, többeket lekoncolt közölük, az els őt Lovassy Ferenc százados vágta le. Február 7-én útnak indultak aztán lovas nemzetőreink is Szeben [Nagyszeben] felé, de mindjárt szembe[n] találták a Vízaknától visszavonuló Bem seregének romjait. Bem aztán magához csatolta őket is. így vettek részt február 9-én a piski hídi híres csatában. Mindjárt kezdetben részt vett a csatában a rendes huszárok között két szakasz lovas bihari nemzet őr is. Nadányi József főhadnagy és Fráter Béla hadnagy alatt ezek tartották föl addig az előnyomuló ellenséget, míg Déváról Bemmel segély érkezett. A csata folyamában az egész bihari lovas nemzetőrség csatarendben volt fölállítva, s mint Gencsy írja, rettenetes kereszt ágyútűznek kitéve másfél óra hosszant, mi miatt aztán szépen ott is hagyták helyüket, s hátrább vonultak, pedig az ágyútűz nem lehetett nagyon veszedelmes, mert csakis Mogyorós Gergely altisztnek, ki szalontai nemzetőr volt, vitte el kezefejét egy ágyúgolyó, s Varga Sándor szintén szalontai nemzetőrt pedig egy ágyúgolyó hátbaütött, úgyhogy lováról leesett, de sebeket nem kapott; egyéb baj pedig nem történt. A csata folyamában a huszársággal a bihari lovas nemzetőrség is, de csak a harmadvonalban állítva föl, rohamra küldetett, hanem akkor csúnyán megfutamodott. Gencsy szerint ugyan nem mind, hanem csak harmincöt (s ezek között több palotai sváb és a helyettesítettek), de ez bizonyára csak szépítgetés, hozzá meg ennek okául is a huszárságot tünteti föl Gencsy, ki különben elösmeri, hogy a megfutottak úgy elszaladtak, miszerint csak harmadnapra kerültek vissza.

457 Bauer őrnagy egészen máskép[pen] adja elő a dolgot. 0 szerinte egy lecsapott ágyúgolyótól ijjedtek [ijedtek] meg a bihari lovasok, s az egész osztály eszeveszetten jajveszékelve megfutott, magával ragadva a jobbszárnyon levő összes gyalogságot, mi d. u. 1 óra tájt történt.

458 Emiatt aztán, s mert magok is kerék, nem vitte a bihari lovasokat Bem többé csatába, podgyászfedezetre s postai szolgálatra alkalmazta őket, de haza nem bocsájtotta, hiába kérelmezték azt háromszor is, csakis úgy lett volna hajlandó őket elbocsájtani, ha lovaikat s fegyvereiket otthagyják, mire meg ők nem álltak rá. így aztán akaratlanul is ott maradtak a Bem parancsnoksága alatt. Medgyesen még 300-an voltak.

4 Gyalog nemzetőreink legtöbbnyire az erdélyi határok őrizetére voltak utasítva, s ezek közül a sarkadi nemzetőrök Heranus Kajetán százados parancsnoksága alatt február 1-én Mariselnél egy román csapatot, mely a meghódolás ürügye alatt csalta őket oda, 457 Okmánytár: LXIV. — Rozvány György cikke „A piskii csatához készülés részleteihez". Szabadság, 1887. 4-8. sz — Rozvány György: A piskii csatához készülés részleteihez. Szabadság, 1887. jan. 5-9. (4-8. sz.). 458 Bauer Lajos (1870), 177. 459 Bauer Lajos (1870) 185., 186.; Okmánytár LXIV. sz.; Czetz János (1850):223.