Hegyesi Márton: Bihar vármegye 1848-49-ben - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 24. (Debrecen, 2000)

Okmánytár Bihar vármegye 1848-49-iki történelméhez

kénytelen valék megváltoztatni, s mintegy száz lépésnyi távolnyira állani fel ismét, hol az ágyúgolyóknak nem voltunk oly nagyon kitéve. A csata folytában egyszerre parancsolatot kapván a fővezértől az egész lovasság az ellenség lovasait ataquirozni, a jeladásra zászlóajjam is késznek és bátornak mutatkozott. Első találkozásba (Treffen) a Würtemberg, másodikba a Mátyás huszárok, harmadikba a bihari lovasság állt. Megfúvatván az ataquhoz a trombitajelszó, a Würtemberg huszárság nekivágtatott az ellenségnek, egy erdőcske mellett kellett elvágtatnia, hol az ellenség gyalogsága elrejtőzve leskelődött, és a mi vágtató huszárainkat redkivüli decharge-val fogadta, mire a huszárok visszafordultak, azaz realíroztak; ezt nemzetőreink meglátván, harmincöt közülök megfutamodott, ezek között több palotai svábok és a helyesttesített egyének, mi arra mutat, hogy a pénzért fogadott nemzetőr nem lévén érdekelve becsületét a szégyentől félteni annyira, mint a valódi nemzetőr, csak zsoldjára gondol, melyet hazavinni kivánt olcsó életével megkaphasson. Egyébb eránt [egyébiránt] a megfutamodottak hannadnap múlva visszakerültek ugyan a zászlóaljhoz, de miután jelenlegi zászlóaljamnak háromnegyed része mind helyettesekből áll, s félő, hogy hasonló esetben hasonló hátrálást fognak elkövetni, célszerű volna akkép[p] intézkedni: hogy a helyettesítés netán még ezután is előadandó alkalommal meg ne engedtessék, mert légyen meggyőződve a tisztelt bizottmány, hogy a helyettesek csoportja hazánknak kárára [van], megyénknek pedig gyalázatot eszközöl, s nem csinál erényt a bátorság[ból] és kitartásból. A piski nevezetes csata után, melyet a nagy lengyel generál maga véresnek nevezett, melyet csak egy Bem nyerhete meg rettenthetlen bátorsággal párosult ügyességével, folytatók utunkat Pádon keresztül Szászvárosnak és Alvincnak, innét egyenesen Károly-Fehérváron [Károlyfehérvár = Gyulafehérvár] keresztül, az ellenség kezébe lévő vár bástyáitól kényelmes ágyúlövésfnyi] távolságra Veresegyháznak, Szász-Csanádnak tartva, Meggyesre és Maros-Vásárhelyre [Marosvásárhelyre], hol több idő óta két főtisztemmel itten vagyok. Zászlóaljam többi része Dézs [Dés], Retteg, Szamosújvár, Kolozsvár, Torda, Balázsfalva, Marosújvár, Medgyes és Gálfalvára detachiroztatott, hogy általok Közép-Erdélyországon át, a közlekedés fen[n]tartassék. A piski nevezetes ütközetben részt vett egész sereg félhónapi ajándokdíjjal jutalmaztatott, miben zászlóajjam is részesülni fog Bem tábornok úr ideküldött Írásbeli rendelései mellett. Nemzetőreim lovai közzül [közül] részint ágyúgolyók, részint a kemény és terhes szolgálat által számosan elhulltak, melyeknek számát tisztelt megyém kebelébe leendő visszaérkezésem alkalmával bé fogom adni a tisztelt bizottmánynak. A február 9-iki győzelem tette lehetségessé, hogy az oly szükséges székelységgeli öszveköttetés megtörtént; csak így történhetek meg, hogy harmintz nap múlva az erdélyi reactio hatalmas fészke, Szeben várossá a magyar hadsereg kezére jutván, kiverje [Bem] a testvérileg egyesült Erdélyből a muszka absolutismus [abszolutizmus] osztrák felszólításra itt működött seregét. S e nagy pillanat f. hó 11-én éji 10 órakor volt, e pillanat harminc ágyút adott, melyek közt 16 muszka, 5 osztrák és 9 magyar vala, azok közzül tudniillik, melyek Vízaknánál tőlünk elvétettek. Tömérdek lőszert és apró fegyvert, sok oláh, szász, osztrák és muszka foglyokat is kaptunk. Rövid időn [belül] meg lesz semmisítve az osztrák sereg; ma már, nem hivatalos úton ugyan, halyuk [halljuk], hogy Brassó is a miénk, Károly-Fejérvár [Károlyfehérvár = Gyulafehérvár] kész lesz az általadáshoz. Annyit már f. hó 16-ról hivatalosan ád tudtunkra az öreg tábornok úr, hogy seregünknek egy vegyes csapatja által sikerült Vöröstoronynál a szorost elfoglaltatni; az ellenség fút Moldovába, sőt a muszkák ki is mentek, egy zászlóalj osztrák katonasággal. Puchner, Pfersman, Jovich, Graeser generálok pedig (utolsó vélem szolgált 15 évig a Vilhellm-huszároknál [Wilhelm-huszároknál]) Fogaras földén keresnek szétvert seregökkel kiéhezve, elrémülve, bujkálva menedékhelyet. Tisztelt Bizottmány! Mikor illy sok örvendetes eredményről vagyok szerencsés értesíteni tisztelt megyénket, el nem mellőzhetem megemlíteni, mikép[p] nemzetőrei zúgolódni kezdtek a már rajok nézve hosszasnak látszó szolgálat miatt, és kívántak volna már jelenleg hazafelé indulni; sürgetésökre három rendű kérelmet voltam eddigelé már kénytelen a fővezérséghez benyújtani. Az elsőre nem is felelt, a másodikra azt monda, hogy miután kívánt eltávozásuk egy hasonló számú lovasság alakítását fogja szükségessé tenni, a hazamehetési engedelem megengedtetik [megadatik] ugyan, de oly feltétel