Hegyesi Márton: Bihar vármegye 1848-49-ben - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 24. (Debrecen, 2000)

VI. Az első honvédek, a 37. gyalogosezred 3. zászlóalja s az első nemzetőrök

Az adminisztratív tehetség mellett kitűnő szervező fő volt, a századokat, zászlóaljakat egymásután teremtette meg. Hatott, alkotott, gyarapított. Mintha csak a francia konventnek egyik biztosa támadott volna fel benne, pedig azelőtt a konzervatívekhez tartozott, azonban minden ízében hazafi vala, ki tehát mostan, a vész napjaiban, nem kímélt sem napot, sem éjet, hogy saját hatáskörében az emberi fogalmak szerint minden lehetőt megtegyen hazája megmentésére. Hodossy megválasztatása után azon kapkodás, rendszertelenség és lassúság eltűnt, mely eddig észlelhető volt a nemzetőrség szervezésénél s kiállításánál, s melyet szomorúan illusztrált a Kossuth Hírlapjának levelezője;

238 azok helyett átgondoltság, szabályosság és gyorsaság ömlött el az egészen. Meg is lett a látszatja a Hodossy működésének, melyben nagy segélyére volt Hankovics központi szolgabíró is. Augusztus 17-ére össze volt gyűlve Nagyszalontán 1451 nemzetőr. Igaz, hogy ezeknek jó része helyettesekül felfogadott szolgákból és kocsisokból állott, sok gazduramnak sehogy[an] sem fűlvén a fogához a táborba szállás, de legalább volt kit indítani ki Alvidéki testvéreink segítségökre [segítségére]. A helyettesitéssel különösen az álmosdi zsidó hitközség elöljárósága követett el sok visszaélést, s abból, mint azt Mandl Izidor nyilvánosságra hozta, egészen "gescháft"-et [„üzletet"] csinált.

239 Több helyen azonban, mint például Kis-Marián [Kismarján], hol Kun Mihály volt az első ajánlkozó,

240 nem volt szükség a helyettesítésre. Az így összegyűlt nemzetőrség hét századot képezett, s Szalontárói augusztus 19-én reggeli 4 órakor indíttatott útnak Fejértemplom felé. Elindultak szülőföldjükről a csaták vészeibe, neki az ismeretlen jövőnek, egyik (id. Szacsvay Imre) a piski-dévai dicsőséges sírhoz, mások (Thuolt István, Baróthy László, Vaigli Vilmos, Fráter Alajos és Török Lajos stb.) a keserves száműzetés hosszú éveinek túl a tengereken. Ez volt az 1-ső bihari nemzetőri zászlóalj, melyben 800 nemzetőr szuronyos puskával, 621 pedig lándzsával volt felfegyverezve. Parancsnokuk Riczkó Károly nemzetőrségi őrnagy volt, s ennek segédtisztje Vaigli Vilmos hadnagy. Századosaik voltak: Mutter Ferenc, Millye Dániel (ki a leköszönt Vad Lajos százados helyére lett megválasztva), Czink Ferenc, Baróthy László, Kanzinczy Sándor, Fráter Alajos és id. Szacsvay Imre. Főhadnagyaik voltak: Thuolt Ignác, Borsi Sándor, Török Lajos, Ruszka Imre, Garán Dániel, Péter Lajos, Thuolt István. Alhadnagyaik: Rédli Alajos, Éder Antal, Orlándi József, Pinczér Márton, Sztachó Elek, Ferenczy Ilyes, Koszta Márton, Tóth Pál, Kollár Ferenc, Tom[m] Ignác, Szilágyi Zsigmond, Csanády Kálmán, Nagy Lajos és Jánosi Ferenc.

241 Az 1-ső bihari nemzetőri zászlóalj Szalontát Arany Jánosnak, hazánk és megyénk ezen egyik csillagának, ki később maga is elment Arad alá köznemzetőri szolgálatot tenni,

242 238 Kossuth Hírlapja, 1848. szept. 1. (54. sz.) 239 Kossuth Hírlapja, 1848. nov. 8. (112. sz.) 240 Lásd Könyves János „ Visszaemlékezések" című cikkéi, melyben ugyan a 36 év lefolyása következtében nem egy hiba van, Simonfy József őrnagyot nevezetesen mindig Simoncsicsnak említi, a nagyváradi Szabadság 1885. évi 179. számában. — Könyves János: Visszaemlékezések. Az orosz katonatisztek Magyarországon 1849-ben és utánna [!] egy kis ideig. Szabadság, 1885. aug. 7-9., 11-15., 18-20. (¡79-189. sz.) 241 Okmánytár: XX. 242 Ercsey Sándor (1883) 44.