Hegyesi Márton: Bihar vármegye 1848-49-ben - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 24. (Debrecen, 2000)

XIII. Az itthon maradtak s a társadalmi élet

[jegyzőkönyveiből] egyetlen végzést sem töröltetett ki, csakis az azután tartott ülések jegyzőkönyvükből [jegyzőkönyeiből], mintha bizony április 14-ike előtt nem tört volna ki elkeseredésbe a vérig sértett magyar kebel. Kitöröltettek egészben a 816-819., 826-830., 834., 835., 837., 838., 842., 855., 857., 1036., 1037., 1047., 1052., 1056., 1059., 1060., 1062., 1064., 1066., 1084., 1155., 1157., 1162-1164., 1211., 1212., 1218., 1219., 1222., 1123., 1227., 1228., 1251., 1253-1255., 1257.,1259., 1263., 1265., 1266., 1269-1272., 1281., 1282., 1293., 1535., 1572-1574., 1577., 1578., 1593., 1594., 1603., 1632., 1637., 1638., 1642., 1654., 1676-1678 s 1699. számú végzések, s az 1675. és 1700. számúak pedig csak részben. Ezen kitörlések s okmánymegsemmisitések miatt jórészben homályban marad az utolsó napok történelme. A várad-újvárosi jegyzőkönyvből is kitöröltetni rendelte Józsa 9411/[1]850. sz. a. [szám alatt] kelt rendeletével az abszolút korszaknak nem tetsző végzéseket, s azokat ennek következtében a városi esküdti ülés az 1851. évi február 7-én Erdélyi József levéltárnok által ki is töröltette. Itten azonban mégis megvannak a kitörölt végzések, mert Kalicza Károly az eredeti fogalmazványokat megmentvén, azokat 1861-ben beszolgáltatta a városi levéltárba. Csakhogy ezekben meg igen kevés a történelmi anyag. Bár előkerülne még a Bihar vármegyei jegyzőkönyv fogalmazványa is, ezekben sok történelmi érdekűt lehetne találni. Erre azonban alig lehet remény harminchat év után. Az egyházi testületek is hazafiasán viselték magukat ezen nehéz korszakban. Az egyes egyházi férfiak közül a már emiitett Erdélyi Vazul görög katolikus püspökön kivül különösen föl kell emlitenem Bemer László báró nagyváradi római katolikus püspököt, ki nemcsak a debreceni országgyűlés több ülésében résztvett, hanem a Függetlenségi nyilatkozat iránt hódoló nyilatkozatát is beküldötte Kossuthhoz, s a Függetlenségi nyilatkozatot s Horváth [Mihálynak] a legvégső ellenállást tárgyazó imádságát a szószékekből megyéje papsága által fölolvastatta, s a keresztes egyházi meneteket az orosz intervenció miatt rendeztette; továbbá Nagy Istvánt, a bihari református egyházmegye esperesét s k.-szántói [kisszántói] lelkészt, ki mint zászlótartó maga is elment az erdélyi táborba, s midőn onnan hazajött, a keze alatti egyházakat nemcsak meglátogatta, hanem minden gyülekezetben egy-egy napot töltvén, ottan a haza akkori körülményeiről felvilágosító beszédeket tartott, s a hallgatókat lelkesité és áldozattételre buzdítá föl.

79 Mindkettő, mint látni fogjuk, börtönnel büntettetett a haza iránti hűségéért. Nem lesz felesleges itten megemlítenem az akkori egyházi testületek tisztviselőinek névsorukat [névsorait]. Nagyváradi római katolikus püspök a most emiitett derék hazafi: Bemer László báró volt, a káptalan tagjai pedig a következők valának: nagyprépost s gáborjáni apát Hohenlohe Sándor waldenburg-schillingfürsti herceg volt, ki székhelyéről s hazánkból a szabadságharc alatt eltávozott, olvasó kanonok s tormovai apát Delinger János, éneklő kanonok s kereki apát Loeffler János, őrkanonok Popol Ágoston, székesegyházi főesperes Győrffy László, békési esperes s cholti [csolti] apát Szaniszló Ferenc, krasznai főesperes Schwarczl Ferenc, közép-szolnoki főesperes s nagyváradi prépost Molnár Péter, továbbá Fogarassy Mihály, ki egyszersmind egyedi apát is volt, Nemeskéri Kiss Pál, Fejér György, gr. Haller Ferenc, Junák István, Czambert János, Osvald Ferenc és Körmöczy Imre. Címzetes kanonokok Közlöny, 1849. febr. 24. (37. sz.)