Hegyesi Márton: Bihar vármegye 1848-49-ben - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 24. (Debrecen, 2000)
IX. Hadi szertárak s katonai intézetek Bihar vármegyében s különösen Nagyváradon
eseményeket tárgyazó fejezetében. A nagyváradi országos tüzérifőhadszer hivatalhoz kineveztettek: március 20-án Fürst Lipót és Mohor Mihály alhadnagyok f őhadnagyokul, s Oláh József ruhabizottmányi segéd, hadnagyul; 543 a június 10-i hivatalos lapban hadnagyokul Szeretin Ferenc tüz. számvevősegéd, továbbá Limbach János, Bohus Ignác, Sipeky Pál és Várady Károly honvédt űzmesterek, s Krakowczer Antal volt osztrák lőszerész. 544 A főruházati bizottság is Nagyváradon helyeztetett el. Ez előbb az Újépületben volt Pesten elhelyezve, onnan még idejekorán, december vége felé kezdték kiköltöztetni, mi a legszebb rendben történt meg, anélkül, hogy kár okoztatott volna. A nagy mennyiségű földolgozott és nyersanyagot Nyitrai József őrnagy igazgatása alatt előbb Debrecenbe vitték. A fölszerelésre nézve eközben kormánybiztosul Lukács Sándor, a győri fiatal képviselő, neveztetett ki, ez előre sietett Nagyváradra, ott helyiségeket rendezett be a főruházati bizottság részére, s az összes készleteket át is szállította oda. Sőt később egyesíttetett a nagyváradi főruházati bizottsággal a ruházati bizottság azon fiókja is, mely Pozsonyban Káldor Antal őrnagy igazgatása alatt állíttatott föl, s mely egy ideig azután Debrecenben működött. Már január 16-án felhívta Lukács Sándor kormánybiztos mindazon mesterembereket, gyárosokat és kereskedőket, kik szerződési viszonyban állottak a ruházati bizottsághoz, hogy kötelezett szállítmányaikat a megállapított határidőig bánatpénzük elvesztésének terhe alatt Nagyváradra beküldjék. 545 Az álladalom egy pár minta szerinti fehérruháért 1 frt 50 kr.-t, egy kész posztó köpenyegért 8 frtot, egy pár bakancsért 3 frt 12 kr.-t, s egy pár csizmáért 6 frtot fizetett pengő pénzben. 546 Tehát ugyancsak tisztességes árt. A főruházati bizottság irodájául a gróf Frimont-féle palotának, a mai törvényszéknek, egy része rendeztetett be; raktárul a fehér apácák zárdájuknak [zárdájának] iskolai helyiségei rendeztettek be az 1. és 2. emeleten, a nyersanyagok és műhelyek pedig a papnövelde épületében helyeztettek el, hol a munkák kettőztetett buzgósággal kezdettek meg újra. Valamennyi mesterember azzal foglalkoztatott, hogy az erdélyi sergek számára ruhákat készítsen. a következőket irja: "Midőn a fővárost elhagyni voltunk kénytelenek, s az osztrák Európa-szerte hirdeté, hogy mindennek vége van; arra, hogy valóban vége is legyen, nem kellett volna más, mint az, hogy Duschek az ország ingó értékének, s különösen a pénysajtógyárkészletnek becsomagolásával kétszer 24 óráig elkéssék. Egy kissé lanyhább erély, egy kis idővétel evésre, alvásra, pihenésre, szóval egy kis ártatlan elkésés, és mindennek vége van helyrehozhatlanul. Egész lajstromát lehetne idézni a hírneves hazafiaknak, kiknek semmi másról, mint saját személyeik bepakolásáró! kellett volna gondoskodniok, és mégis - elkéstek. Duscheknek az ország vagyonát kellett megmenteni, a pénzsajtókat, egész gyárakat darabokra szedve becsomagolni, Szolnokig vasúton, onnan a rettenetes télben szánon, tengelyen Debrecenbe átvarázsolni, hogy a haza védelmét folytatni lehessen,- de ő nem késett ám el! A ki öt látta, mint sokan láttuk, Pesten, Budán, Szolnokon, nemcsak rendelkezni, hanem étlen, szomjan, álmatlanul saját kezével dolgozni, nem mint egy, de mint tiz napszámos, aki tudja, miként én tudom, hogy minden hazafias eltökélés, minden hősies elszántság haszontalanná vált volna, ha akkor, midőn a nemzet sorsa percek felhasználásának pókháló szálán függött, ezen egy ember nem mondom, hűtlenné válik a haza iránt, hanem csak több mint emberi erélyt nem fejt ki, a reá hárult feladatok teljesítésében: annak lehetetlen el nem szomorodni, ha látja, hogy még ily férfiú emléke sincs biztonságban a nyomorúságos insinuatiók ellen." 543 Közlöny, ¡849. márc. 22. (59. sz.) 544 Közlöny, 1849.jún. 10. (128 sz.) 545 Közlöny, 1849. jan. 18. (4. sz.) 546 Közlöny, 1849. febr. 8., 11. (22 és 25. sz.)
