Hegyesi Márton: Bihar vármegye 1848-49-ben - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 24. (Debrecen, 2000)

VIII. Bihar vármegye legnehezebb napjai a szabadságharc alatt, az 55. zászlóalj s az utolsó kényszer-nemzetőrség

század pedig az 1849. évi február elején ment Dévára Beke alezredessel, s az egész zászlóalj hősies részt vett a piski csatában is, honnan 380 sebesült, s ezek között id. Szacsvay Imre az 5. század századosa, "kinél Bihar jobb hazafit s bátrabb katonát nehezen vesztett a szabadságharcban", és Jánossy Károly főhadnagy vitettek előbb Dévára, hol igen embertelenül bántak az osztrákok a sebesültekkel, s hol február 13-án Szacsvay sebeiben el is halt, s aztán a megmaradt könnyebb sebesültek 72-en Temesvárra [vitettek].

439 A piski csatában a tisztikar legelső halottja volt Gyalokay Károly, az 55. zászlóalj főhadnagya; még aznap reggel, korán együtt pálinkázott Déván egy örmény boltjában Potenezsár Józseffel, s ö több pohárkával megivott; Potenezsár azon tréfás figyelmeztetésére: „Sok lesz az, Károly bácsi!" — tréfásan s elősejtelemszerűleg azt válaszoló: „Nem Telegden vagyunk a fűtött szobában, hátha nem is iszom többé." És azon a napon csakugyan elesett.

440 S ezen zászlóalj verte ki a verestoronyi szorosból március 28-án az oroszokat, amely csatában különösen Thuolt István tüntette ki magát.

441 A nemzetőrség kiállítása is egyik tárgya volt Hodossy gondoskodásának. A vármegye bizottmányi ülése által Beöthy Ödön teljhatalmú kormánybiztos rendelete folytán odautasíttatatta Gencsy Pál ekkor már visszatért lovas nemzetőreit, hogy a kristyóri vonalat szállják meg,

442 s váltsák fel az ottani nemzetőrséget. Ebből azonban semmi sem lett, a lovas nemzetőrök a harci fáradalmak kipihenése végett hazautaztak családaik körébe, hiába kérvényeztek tehát felváltásukért Csanády Sándor, Bige Károly, Ármós Bálint, Fejér Sándor, Juricskay Rudolf, Csanády József és Fejér Ferdinánd nemzetőri századosok a kristyóri táborból.

443 Gencsy Pál és Lovassy Ferenc aztán odautasíttattak, hogy legalább két erős lovas nemzetőri századot január 2-ára vonjanak össze Nagyváradon, bevárandók ottan Beöthy Ödön további rendeleteit.

444 A nemzetőrséget mostan már Kraszna vármegyében is, mely Naszód felől Urbán által, s Zaránd vármegyében is, mely Jancu által fenyegettetett, kellett foglalkoztatni. Kraszna vármegyének a segélyt — ha arra szükség lenne — Bihar vármegye nevében már régebben megígérte a Kraszna vármegye bizottmányi ülésén megjelent Sántha György alispán,

445 s midőn Kraszna vármegye alispánja a segély iránt fölszólította Bihar vármegyét, ez ígéret beváltatott. Október 25-én Szakál[l] János csendbiztos vezérlete alatt Székelyhídról, SvábOlasziból [Svábolasziból] és Margittáról 600 nemzetőr ment Kraszna vármegye segélyére, hol az előre ment Dobozy István főbiró s nemzetőri százados vette át a parancsnokságot. Nemzetőreink Márkaszéken és Porcon már útközben elfogtak kilenc lázítót. A margittaiak a somlyóiakkal s krasznaiakkal Kovács Lőrinc vezérlete alatt Krasznára, a lázadás gyülhelyéül szolgáló Bogdánháza szomszédságába, a székelyhídiak pedig Derecsenre és Varsóéra rendeltettek Dobozy parancsnoksága alatt. Október 26-án nagy tömeg románság gyűlt Bogdánházán össze, s fenyegetette lett a Kovács állása, de Dobozy a székelyhídiakkal Id. Gyalokay Lajos szíves közlése után. 9 Közlöny, 1849. jún. 25. (132. sz.) 0 Potenezsár József szíves közlése után. 1 Honvéd, 1849. ápr. 3. (82. sz.); Honvédek könyve (1861) 3:54. 2

Biharvm.jkv. 1848:4539. 3 Bihar vm.jkv. 1848:4579. "Biharvm.jkv. 1848:4630. 5 Közlöny, 1848. okt. 27. (139. sz.)