Hegyesi Márton: Bihar vármegye 1848-49-ben - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 24. (Debrecen, 2000)

VI. Az első honvédek, a 37. gyalogosezred 3. zászlóalja s az első nemzetőrök

bárminő fegyverrel ellátván magukat; ottan osztassanak be zászlóaljakba, s őrnagyjaik vezérletök [vezérlete] alatt induljanak útra Arad[nak] és Vingának, ottan várván be Bechtold altábornoknak, a tiszántúli mozgó hadsereg főparancsnokának reneleteit. Ez a július 8-i közgyűlésben olvastatott föl. És lön mély csend. Egyesek arcáról le lehetett olvasni a mindenáron honnmaradás vágyát. A csendet zaj váltotta fel — a hallgatóság részéről, mely pedig legnagyobb részt a központi négy város polgáraiból állott. Ezeknek a jó uraknak egy részök [része] azon hiedelemben volt, hogy a szabadság a bor és hús szabad mérésében áll, s hogy eleget tesznek nemzetöri kötelességüknek, ha egyszer egy héten a gyakorló téren megjelennek, s ha a templomi ünnepélyeken egyet-kettőt lőnek, a veszélyben forgó hazát mentse meg más, akinek nincs vagyona. S a tisztek nagyobb része legyezgette a polgárok ily nemű nyilatkozatait, mivel ezek nagyobb részint tisztviselők s a nemzetőrök választók voltak. Erélyes, lelkes nemzetőr tiszt csak kevés volt, s ezeknek a tömeg és tiszttársaik ellen kellé küzdeniök. A zaj megszűntével Thurzó János elnöklő alispán, ki híres volt arról, hogy mint régi táblabíró igen sokat és sokszor szeretett beszélni, s ezen szokásáról még elnökösködése alatt sem tett le, azt indítványozta, hogy a fölolvasott rendelet tárgyalása, miután ezen gyűlésre nem volt kitűzve, a jövő közgyűlésre tűzessék ki. Csengery Imre főjegyző pedig azt indítványozta, hogy a rendelet rögtön foganatosíttassék, s foganatosítása bízassák egy teljhatalommal felruházandó egyénre. Ez indítvány többségre is jutott volna, de nem tudták, hogy van[-e] közöttük ilyen egyén, s így nem tudtak kit választani. Beöthy Ödön távol, a felsőházban volt. Pedig, mint a következmény megmutatta, volt közöttük alkalmas egyén, kit már ekkor fölruházhattak volna teljhatalommal. így aztán tovább folyt a tanácskozmány; szónoklat szónoklatot, indítvány indítványt ért, s végre is eljött a dél, akkor elmentek szépen haza ebédelni, táblabírói ősi szokás szerint elhatározván, hogy „majd holnap reggel 7 órakor határozunk". Biharban nagyon szerették a megyei életet, mert a tanácskozmányokban vitatkozni lehetett; lehetett beszélni sokat mindenről, s a tárgyról minél kevesebbet. A július 9-i 7 órai gyűlés ismét zajosan kezdődött, a nagyszámú hallgatóság újra zajongni kezdett, miért azt Zilahy Lajos, őt pedig ezért, mint az elnöki jogokba való cselekményért Thurzó alispán utasítá rendre, mi újra kitörésekre adott okot. A gyűlés folyamán Kurányi György azon indítványt tette, hogy az ellenség ellen először a zsidók küldessenek, mégpedig oly formán, hogy miután a zsidók tisztségekre nem érdemesek, tisztek az utolsó tizedesig mind keresztyének legyenek; ha a zsidóság nem lenne elegendő, akkor másodsorban küldessenek a fiatalság s a nőtlen emberek, és csak végső sorban a házas emberek. Ezen indítvány a hallgatóság egy részének nagy rokonszenvével találkozván, újra kitört a zajongás. Ekkor Csengery Imre főjegyző arra figyelmezteté a hallgatóságot, hogy az egyes népfajok elleni lázítók ellen ki van hirdetve a statárium, mire a zajongók egy része jónak látta az elpárolgást, az ott maradtak is szépen elnémultak az indítványozóval együtt. Ezután csendben lehetett vitatkozni, s ismét volt indítvány elég. A 7 órakor kezdett gyűlésnek délután 2 órakor lett vége. Határozatba ment, hogy a megyei nemzetőrök egyharmad része fog egyelőre kiindittatni, mégpedig, ha önként ajánlkozókból az 1/3 rész ki nem telik, sorshúzás fog dönteni; a fő- és alszolgabiráknak meghagyatott, hogy az összeírást — amennyiben még hiányos — teljesítsék, s a harmadrész kiindítása iránti jelentéseiket a jövő héten tartandó bizottmányi gyűlésre mutassák be, akkor aztán