Hegyesi Márton: Bihar vármegye 1848-49-ben - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 24. (Debrecen, 2000)

V. Nemzetiségi mozgalmak s a rögtönítélő bíróságok

V. FEJEZET Nemzetiségi mozgalmak s a rögtönítélő bíróságok A jogegyenlőség s a közszabadság elveire fektetett alkotmányos élet nem sokáig áraszthatta jótékony hatását a hazára s a nemzetre. Bécsben megbánták azt az addigi intéző körök, hogy Magyarországnak "engedményeket" adtak, hogy a had- és pénzügyet kiszalasztották kezeikből, s most nem rendelkezhetnek többé Magyarország vérével és pénzével. Mintha bizony az egész 1848-i tényleges átalakulás nem csupán restitutio in integrum [az eredeti állapot helyreállítása] lett volna, hiszen addig is éppen úgy független és semmi más népnek alá nem vetett állam volt Magyarország; hanem igaz, hogy az ezt kimondott törvény csak papirtörvény maradt, az osztrák kormányok nem engedték azt realizálni. Az 1848-i törvények az ország függetlensége szempontjából újabb jogokat a nemzetnek nem szereztek, hanem csupán az addigiakat valósították meg, s vették körül biztosítékokkal. De éppen ez fájt a kamarillának. Elhatározta, hogy ezen segíteni fog: mindenáron, s visszaszorítja Magyarországot az önrendelkezés magaslatáról ismét a tartományi süllyedtség posványába, hogy ismét ő dúskálhasson a magyarok zsebében [!], s pazarolhassa azok vérét szabadságellenes, idegen célokra. Megkezdődött aztán a titkos utasítások kiadása a katonaság részére. Míg Mészáros azon rendeletet küldötte a sorgyalogezredek zászlóaljparancsnokaihoz, s így Nagyváradra is Vetterhez, hogy a zászlóalj tegye le az esküt az alkotmányra, a fegyver- és felszerelési készletet szolgáltassa ki a nemzetőrségnek, a szükséges fő- és altiszteket, amennyiben nélkülözhetők, engedje át a nemzetőrség betanítására, a lőgyakorlatokhoz szükséges töltényeket szolgáltassa ki, a császári sast az összes katonai épületekről távolíttassa el s helyettesíttesse a magyar címerrel, s az őrházakat, kapukat, és korlátokat sárga-fekete szín helyett festesse be nemzeti színnel, — addig a budai főparancsnok azon titkos utasítást küldte a zászlóaljparancsnokokhoz, tehát Vetterhez is, hogy a zászlóalj eskütételét illetőleg további parancs várandó, a fegyverek és felszerelési cikkek kiszolgáltatása nem engedtetik meg, s a sas eltávolítása és a színváltoztatás határozottan megtíltatik. S midőn az ellentétes intézkedések miatti zavarban Vetter Glásertől kért tanácsot és útbaigazítást, ez vállat vont, s csupán annyit jegyzett meg: "Kedves alezredes úr, ez ügyben én semmi utasítást nem adhatok, hanem cselekedjék ön úgy, amint becsületével és lelkiösmeretével megegyezőnek találja."

156 S ki lett adva a jelszó a magyarországi nemzetiségnek is a magyar kormány s a magyar nép elleni föllázadásra, hogy ezek segélyével Magyarországot az önálló pénz- és hadügyről való lemondásra kényszerítsék. Fölélesztették tehát a nemzetiségi szellemet, s ez a szerencsétlen politika aztán egy évtized múlva elvitte egyik virágzó tartományt, később a másikat, s recsegteti ma is sok szegletében a kettős birodalom épületét. Bizonyára nem bocsájtották volna ki barlangjából Vetter Antal, Hazánk 3:20-21. (1885)