Hegyesi Márton: Bihar vármegye 1848-49-ben - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 24. (Debrecen, 2000)

RUSZOLY JÓZSEF: Hegyesi Márton és műve

katolikust is. Radó Sándornak Nagy-Hamburgot ismerető útikönyve (1929) szerint: „Der Zoologische Garten grenzt an alte, seit 1900 aufgelassene Friedhöfe", azaz az állatkert 1900 óta fölhagyott temetőkkel határos, s csatolt térképén meg is találhatók. Az 1968. évi Baedekerben viszont má csupán egy utcanév (Bei den Kirchhöfen) őrzi a valamikori temetők emlékét. Helyükön vásári területek (Messegelände) találhatók. Ezeknek a Karolingenstraße és Jungiusstraße metszéspontjához közel eső részén volt az a katolikus temető, ahol fölszámolásáig Beöthy Ödön nyughelye is volt. Ha valamikor erre visz az utunk, gondoljunk rá is. Küzdelmeire megyéjében nem emlékeztet semmi sem. Mint születése bicentenáriumán Beöthy Ödön emlékezete c, utóbb a Debreceni Szemlében is közzétett (1997. márc; 7073.) előadásomban Hajdú-Bihar megye közgyűlésén — az egykori Hajdú vármegye debreceni székházában — elmondtam, ősi birtokuk, melyet testvérével, Lászlóval fele-fele részben örökölt, a középkorban Ómarjának hívott Kismarja melletti 8000 holdnyi Nagymarja (Újmarja) puszta volt. Miként kedves tanárom, a kismarjai születésű Varga Gyula elmondta, itt állott az 1945. évi földosztásig kastélya — ekkorra már csak ez maradt meg a családnak —, melyet az őt egykoron meglátogató reformer társak — Deák, Kossuth és a többiek — ültette emlékfákkal együtt ekkor elpusztítottak. Az elpusztított kastélykert helyén legalább egyetlen emlékfát megérdemelne. S föl kellene állítani Hegyesi Márton igényelte szobrát Nagyváradon, Bihar vármegye egykori székháza előtt. Elvégre a báródsági román kisnemesség főkapitánya, nemkülönben a teljes megye alispánja volt valaha. 6. Négy esztendeje, Hegyesi Márton születésének százötvenedik évfordulóján vetettem föl a Biharvármegye 1848-49-ben c. monográfiájának újrakiadását, melynek munkálatait most zárom le. Ez része annak a Bihar vármegye újabb kori intézménytörténeti kutatásnak, melyet a Kossuth Lajos Tudományegyetem / Debreceni Egyetem Jog- és Államtudományi Intézete (leendő régi-új Kara) keretében a szülőföld iránti kötelességtudatból s szakmai érdeklődésből folytatni kívántam és kívánok. A Jogtörténeti és Jogbölcseleti Tanszék kebelében az 1999/2000-i akadémiai évben Bihar intézménytörténeti szemináriumot is indítottam. E helyütt csupán szándékomat s reményemet fejezhetem ki, hogy amikor most mint újjászervező igazgató és tanszékvezető — további jogviszonyban, amíg lehet, professzori státuszomat Debrecenben is megtartva — a karalapítás első vonalából alapító megbízatásaim lejártával, saját elhatározásomból visszalépek, a küzdelem — talán mégsem szélmalomharc! — az egykori Debreceni Tudományegyetem 1949. augusztus 30-a óta szünetelő Jog- és Államtudományi Kara helyreállításáért — ha más módon is — tovább folytatódik, melyhez szakmailag, míg erőm és lehetőségeim engedik, továbbra is hozzájárulhatok. Mindenesetre e könyv, bár munkálatai jórészt szegedi Alma Materem-beli tanszékemen folytak, otthonlétem fogható eredménye, mi több: bizonyítéka is lesz. Köszönöm mindazoknak, akik támogattak, köszönöm különösen legifjabb tanítványaimnak: kedves demonstrátoraimnak — Antal Tamásnak, Bencsik Zitának (Szeged) és Varga Norbertnek (Debrecen) — a könyvészeti és levéltári azonosításokban nyújtott segítségüket.