Hegyesi Márton: Bihar vármegye 1848-49-ben - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 24. (Debrecen, 2000)
RUSZOLY JÓZSEF: Hegyesi Márton és műve
A Századok 1885. júliusi számának „Irodalmi szemle" rovatában —• inkább a figyelemfólhívás okából — állapította meg az ismertető Hegyesi Márton könyvéről: „számottevő munka, melyet annakidején függetlenségi harcunk részletes és pontos történetének megírója figyelmen kívül alig hagyhat" (Hej: 48^19.). Terjedelmesebb, érdemibb — és lesújtóbb volt a Budapesti Szemle 1886. januári „Értesítő" rovatának -ó jelű ismertetője (155-158.; Hej: 113-116.). A reformkori Biharról a Pesti Hírlapban megjelent tudósításokkal utal „a nagy Biharvármegye" jelentőségére. „Ha az akkori Pesti Hírlapot lapozgatjuk, egy megyéről sem kapjuk a politikai harcoknak oly eleven képét, mint Lukács György jelentéseiből, melyeket az új szellem melegétől áthatva írogatott a bihari megyegyülések alkalmából. Ezek a jelentések, összefoglalva, ma egyedül magokra is valóban becses adatokat nyújtanak a 48 előtti megyei élet ismeretére; mértéket vehetünk rajtok az akkori megyei pártok politikai belátásról, szenvedélyéről; megelevenül a régi megyeház, hangzik belőle a kurta nemesek lármája, s feltárul előttünk az akkori közigazgatás minden ferdesége s apró baja." A recenzens szerint ugyanezt folytatja a szerző könyvében: mindent fölkutat, mindent fontosnak tart, minden szereplő nevét megörökíti. „Maga is említi, hogy alig van könyvében bihari s nagyváradi család neve említetlenül. A nomenclatura néha lapokra terjed, s ahány megyebeli csak szolgált mint honvéd, nemzetőr — ott van a műben, le a tizedesig. Megvan benne még kinevezésök napja is. A haza oltárára akadozó bihariak neve s adományaik fölsorolása 10 oldalt foglal el. Egyáltalán: a bihari személyi ügyek a könyvnek jókora részét teszik. Ez a könyvnek tisztán bihari szempontja, s főleg azokra lesz ott érdekes, kik a magok vagy ismerősük nevét nyomtatásban szertik látni. Mivel azonban e tulajdonság nem ép[p]en ritka, Biharban a könyvnek e része is kétségtelenül közérdekű lesz." Mindemellett elismeri: „valójában érdekes adat is sok akad a könyvben", ám mindjárt le is hűti kedélyét, nehogy elbízza magát a szerző, aki „inkább a registrator szerepére vállalkozott, mint a történetíróéra". „Fölsorolja őket, de nem csoportosítja képpé. Későbbi író azonban hálával lesz értök, mert a jól beosztott fejezetek címe alatt könnyen rájuk találhat." Példaként okkal-joggal a valóban mintegy összegereblyézett Az itthon maradtak és a társadalmi élet c. fejezetet hozza föl, amelyből — minő sérelmére a csak eseményekben, intézményekben gondolkozó historikusoknak! — még ez is olvasható: „Egyedül a bor volt az olcsó. Még az 1849. év tavaszán is 30 p. [pengő] krajcárért kínáltak egy üveg tokaji asszúszőlöbort." „Láthatjuk — vonja le a konzekvenciát —, az író sokat és sokfélét fűz egybe; hanem az egész így inkább fontos, kevésbbé [!] fontos adatok gyűjteménye, mint eleven leírás." Ebben valóban igaza volt. „Erdeket ad — fordítja sorait elismerőbbre — a könyvnek Beöthy Ödön életrajza, az író az illető fejezetben hosszabb lélegzetet vesz; több új adatot is említ, s e mellett kapcsolatos egésszé iparkodik kerekíteni elbeszélését." Nóvumként emeli ki Beöthy kibujdosását. „Könyvünk — tudomásunk szerint — először említi Beöthy Ödön magatartását az április 14-iki függetlenségi nyilatkozattal szemben. Mikor Brassóban értesült róla, azonnal lemondott a főispánságról s konstantinápolyi követségéről. »Eleresztettétek a kutyát a láncról«, ezzel jellemezeié a végzetes lépést. Sőt meg is választatta magát képviselőnek azon célból, hogy Nyáryval a nyilatkozat visszavonására pártot alakítson. Az események gyors fejlődése azonban meggátolta tervében. Azon fejezetekben is, hol a szabadságharc utolsó napjairól van szó, sok érdekes adatot fog találni az olvasó, s az adatok mellett higgadt ítéletet, melyet szíves készséggel magáévá tehet. — Mert a könyv nem hamar munka, hanem sok évi szorgalmas adatgyűjtés eredménye; az
