Hegyesi Márton: Bihar vármegye 1848-49-ben - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 24. (Debrecen, 2000)

RUSZOLY JÓZSEF: Hegyesi Márton és műve

szemléletet tükröz, volt a magyar történelemnek munícipiális szintű vonulata is. Figyelmeztető jel: miközben az elmúlt évtizedekben sok-sok helytörténeti munka — köztük Hajdú-Biharban is számos város- és falumonográfia —jelent meg, a 20. században amúgy is átszabdadt megyékkel valójában nem tudott mit kezdeni a történetírás. Ezek historiográfiája — a nem kevés kitűnő részlettanulmányt is fölemlítve — megrekedt a múlt századi ezredéves emlékezések megyei monográfiáinál. Az újabb — javarészt nem történészek által írt és gondozott — „megyemonográfiák" pedig alaposabb kutatásokat nélkülöző — kimondom a szót: üzleti, sőt reklámvállalkozások — melyekhez néhányan, a többnyire nem historikus társtudományszakok művelői közül is adták-adják a nevüket. A vármegyék: nemesi és jobbágyi múltunknak egyaránt emlékei, olyan sok évszázados intézmények, melyek kritikus értékelése nélkül még a „régiók Európájába" sem léphetünk be. A történeti Biharország meg éppenséggel olyan nagytájként („régióként") is fölfogható, amely nyolc évtizede történt kettéhasítása nyomán is igényelheti a szétnyesett szálak újra összekötését, a benne élő két nemzet javára, kölcsönös megelégedésére. Bihar vármegye históriája természetesen nem terra incognita, hiszen — különösen 1848 előtti társadalomtörténetét illetően — elmélyült kutatások folytak és folynak, elsősorban a debreceni intézményekben, a bibliográfiák tanúsága szerint viszont ahogyan közeledünk az újabb korokhoz, úgy gyérülnek s — tisztelet a kivételnek — nem egy esetben sekélyesednek, irányzatossá válnak a közlemények. Pedig legalább oly jelentős az elmúlt egy-másfél század is, mint történetesen a 17-18. század. A kutatások folytatásáshoz, a források alaposabb megvallatásához nélkülözhetetlen az eddigi munkák hozzáférhetővé, mi több: közkinccsé tétele. Közéjük tartozik Hegyesi Márton monográfiája, a Biharvármegye 1848-49-ben is, melyet nem mellőzhet senki, aki a téma egészével vagy részkérdéseivel, nemkülönben a kor szereplőivel — köztük Beöthy Ödön, Hodossy Miklós, Szacsvay Imre s mások életével, munkásságával — foglalkozik. Százhuszonöt esztendővel megjelenése után e monográfia nem egy vonatkozásban meghaladottá vált, ám úttörő s műfajában megyénket illetően máig egyedülálló volta mégis önmagáért beszél. Tárgyilagos, nemzeti szempontból is alapjában véve elfogulatlan szemléletének is köszönhető, hogy az átszivárgó hírek szerint a határon túli Bihar megyében méltóan megbecsülik az egykori váradi fiskális szerkesztő művét, hivatkoznak rá, sőt — mint hallani — jelen munkálattal egyidejűleg, mondhatni párhuzamosan hasonmásban (reprintként) közzé is tették. Ez inkább az egymás munkájáról nem- vagy aligtudásnak tudható be, nem pedig Hegyesi Márton munkássága túlértékelésének. Amikor erről 1998 áprilisában a Hajdú-Bihar Megyei Levéltári Napokon értesültem, megkíséreltem ugyan a nagyváradi kiadóval való kapcsolatfölvételt, ami sajnálatosan nem jött létre, magát e kiadást a munkálatok előrehaladott állapotában már nem állíthattam meg, már azért sem, mert ez esetben többről van szó, mint hasonmás kiadásról. 3. A szerző Előszavában szól műve keletkezéséről. Kézirata nem maradt fönn, ezért csak föltételezhetem, hogy amikor Bihar vármegye törvényhatósági bizottságának közgyűlése 1884. december 17-én támogatásáról biztosította, már nem csupán a forrásgyűjtésen lehetett túl, hanem a megfogalmazásban is jócskán előre haladhatott, ha éppen nem is volt még vele készen. Az Előszó keltezése — 1885. március 15. — inkább jelképes; a kézirat