Hegyesi Márton: Bihar vármegye 1848-49-ben - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 24. (Debrecen, 2000)

XVI. A bukás után. A besoroztatások s elítélések. A menekültek

így sodorta szélyel menekültjeinket a sors a világ minden tájára, mint a vihar a letépett faleveleket. Egy-egy sír jelzi itt is, ott is nyomaikat. Beöthy Ödön, mint tudjuk, Hamburgban van eltemetve, az 1858-ban honvágyban elhalt élesdi Vesselényi József a konstaninápolyi Campo frenk temetőben; sírkövére barátai ezen jelszót vésették fel: "Itt hazát lel, a ki hontalan!""

37 Dudás József bodonos-patakai volt r. katolikus, később református pap Bukarestben halt el 1860-ban elmezavarban,"

38 ugyanitt szenvedett ki 1877-ben, véginségre jutva, Seres Lajos, ki 1848-49-ben bihari nemzetőr volt, s később emigrált, s ki a Garibaldi-időszakban igen sokat küzdött s fáradott másokért, s igen sok szűkölködőn segített."

39 Végül még a katona uralom azon gyalázatos tényét kell fölemlítenem, hogy azon kívül, miszerint az egyes kompomittáltaknak egész vagyonunkat konfiskáltatta, ezáltal az ártatlan családtagokat is földönfutóvá téve, azáltal, hogy a Kossuth-bankjegyeket beszedette s elégettette, majdnem minden magyar családot többé-kevésbé megkárosított. Mennyi lehetett a Bihar vármegyéből elkobzott Kossuth-bankjegyek értékök [értéke]: arra adataim nincsenek, de hogy nem kevés lehetett, azt abból biztosan lehet következtetnünk, hogy csupán Sarkadról 3255 p.frt. és 15 p. kr. értékű ilyen jegyet koboztak el.

1140 Nagyon sok családi boldogságot semmisített meg nálunk is a szabadságharc bukása, s nagyon sok életpályát dúlt föl. Hanem azért mégis benső nyugalommal és örömmel gondolunk arra vissza, mert az áldozatokat a haza követelte, s mert ezen korszak hazánk dicsőségének korszaka volt. Elbuktunk ugyan, és sokan elvesztek. Elbukott a haza is. De a sok kiomlott vérnek s a sok széthullott családi boldogságnak meglett az az eredménye, hogy a nemzetet s a hazát nem tudták lezárni a számára megásott sírba. Föltámadott az újra. Ebből azon megnyugtató tudatot s azon tanulságot meríthetjük, hogy az a nemzet, melyre ilyen katasztrófa után sem volt képes az elnyomás ráborítani a sírföldet, nem félhet az idegen kéz által okozható haláltól. Veress Sándor (1879) 2:254. Áldor Imre(1870):172. Veress Sándor (1879)2:399-403. Márki Sándor (¡877) 185.