Hegyesi Márton: Bihar vármegye 1848-49-ben - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 24. (Debrecen, 2000)
XVI. A bukás után. A besoroztatások s elítélések. A menekültek
XVI. FEJEZET A bukás után. A besoroztatások s elítéltetések. A menekültek A magyar ügy bukása után első dolguk volt a muszkáknak az Alföldnek, mint a forradalom életterének, jó részét erős helyőrségekkel ellepni. Természetes, hogy a megszállandó részbe osztatott be Bihar vármegye is. Az augusztus 11-én Debrecenből — mint már említettem — kiküldött két hadoszlop: az 5. és 12. gyaloghadosztály, a 2. vadászzászlóalj s a 4. lovashadosztály dandára 13-án megérkezett Nagyváradra, s 14-én ide tétetett át az orosz főhadiszállás is. A Debrecenben Cseodajeff parancsnoksága alatt 106 ágyúval hátrahagyott 26 század lovas, 14 század kozák s 32 zászlóalj gyalog a Debrecen körüli helységekben, tehát részben Bihar vármegyében, például Nagylétán helyeztettek el, a Rüdiger parancsnoksága alatti csapatok pedig Nagyszalonta, Sarkad és Kisjenő környékén. 1062 Augusztus 17-én Melnikoffnak az Odessa-vadászezredet küldte segélyül Pászkevics négy ágyúval Nagyváradról Mezőtelegdre, ki aztán innen augusztus 19-én és 20-án Bucsa felé nyomult. Ugyanezen időben nyomult Sass altábornok Nagyváradról Kolozsvárra hat zászlóalj gyaloggal, két gyalog üteggel és az 51. számú doni kozákezreddel. 1063 Augusztus 17-én Almanes felé is küldött Pászkevics orosz haderőt. Lőwengen vezérőrnagy parancsnoksága alatt, éspedig a Wosnesesk-ulánezredet, négy lovas ágyúval, a Belényes vidékén levő 1200 főnyi magyarság ellen, kik az oroszok közeledtöknek hírére szétoszoltak. 1064 Sassnak nem lévén már mi ellen küzdeni Kolozsvártt, visszajött Nagyváradra, valamint később Melnikoff is, ki egyelőre még Bucsán maradt vala. Vissza lévén a csend, a halál csendje állítva, a muszkák megkezdték kivonulásukat hazánkból. Nagyváradon csak a 3. orosz hadtest táborkara maradt Rüdiger lovassági tábornok alatt; augusztus 30-án ez is idehagyta Nagyváradot, s a főhadiszállást Eperjesre tette át. 1065 így vonultak el megyénkből s hazánkból a muszkák, de jöttek helyökbe az osztrákok a katonai rémuralom minden zsarnokságával. Tudta ezt előre mindenki Haynau eddig működéséből. Éppen ezért a fogoly altisztek és közlegények, kiknek őrizetökre [őrizetére] nem sok gond vala fordítva, tömegesen igyekeztek menekülni az osztrákok katonai törvényszékei elől. így menekültek például Kántor Gyuszi és Ámánt Béla tűzmester a nagyszalontai erdőn át szülőföldjükre Nagyváradra. Menekülésüket részletesen leírja Molnár György, 1066 kinek munkájában különben sok tévedés és sok nagyítás van; a fekete bankóknak Görgei általi szárogatása nevezetesen — mint magától Ámánt Bélától tudom — merő mese. Bericht (1851) 3:79-80. Bericht (1851) 3: 83., 85.86. Bericht (1851) 3:82., 89. Bericht (1851) 3: 91., 93. Molnár György (1880) 173-179.
