Hegyesi Márton: Bihar vármegye 1848-49-ben - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 24. (Debrecen, 2000)
XV. Az utolsó napok s a bukás
közötti éjjel Biharra (hol Görgei a Kun Mihály házába[n] volt elszállásolva ), augusztus 4-ét itt töltötte s 5-én bevonult Nagyváradra, hová a Nagy-Sándor hadtestének romja, mely augusztus 2-án egész B.-Szent-Mártonig [Berettyószentmártonig] szaladt, s augusztus 3-án M.-Keresztesig [Mezőkeresztesig] s Püspökiig húzódott, még előtte való nap bevonult. Görgei innen csak 6-án akará útnak indítani Nagy-Sándort, a másik két hadtestet pedig másnap, de Aulich hadügyminiszter rendeletére, melyben arról is tudatva lett, hogy Dembinski föladta a Tisza jobb partját, megváltoztatta szándékát, s a Nagy-Sándor hadtestét 5-én, a többit pedig 6-án útnak indítá, tudatván Aulichot, hogy a Nagy-Sándor hadteste 10-én s a többi 11-én Aradra érkezend. Nagyváradon Görgei 18 várágyút, 350 sebesült és 200 fogoly osztrákot hagyott, az oroszok aztán ezekből alakították meg a várőrséget. Az ágyúöntödét azonban szétrombolta, de a gépek egy részét, 100 munkást és 10 kész ágyút magával vitt. Nagy-Sándor augusztus 6-án Nagyszalontára, 7-én Nagyzeréndre, 8-án a Görgei által, Aulich azon tudósítása folytán, hogy Dembinski a Tisza bal partját is föladta, s azon sürgetése folytán, hogy a hadsereg egy része augusztus 9-én legyen Aradon, megváltoztatott menetrend alapján Simándra, s 9-én Aradra vonult, s oda meg is érkezett. A zöm pedig augusztus 6-án Gyapjúra, 7-én Nagyszalontára érkezett, s onnantól egyegy napi távolságban követvén a Nagy-Sándor hadtestét, 10-én érkezett meg Aradra. Nagyszalontán több Aradról jövő polgári menekült csatlakozott a Görgei táborához, ezek között Nyáry és Jókai. Nagyszalontán történt az is, hogy egy szalontai gazda panaszra jött Görgeihez azért, mert a honvédek a kerítését elhordták tüzelőnek. — "Elhordták?" — kérdé a vezér keserű iróniával. — "Ez nagy disciplína [fegyelem] volt tőlük, másutt ott gyújtották meg, ahol találták, s úgy feküdtek mellé. Ne haragudjék érte, jámbor hazafi, három nap ólta veri már őket az eső, s még ebben az esztendőben nem háltak fedél alatt." Az atyafi erre elkotródott. Ugyanitt történt, hogy Görgeinek, kinek pedig fej sebe még akkor sem szűnt meg halálos lenni, vacsora után, egy fiatal veres bársony blúzú gyerek, kit magával hordott, hegedülte az akkor legkedveltebb magyar népdalokat. Ez a fiatal fiú Reményi Ede volt. Az oroszok egész augusztus 6-áig Debrecenben vesztegeltek, s csak aznap küldtek ki két portyázó csapatot, egyiket Chrouleff ezredes vezénylete alatt Derecske, s a másikat Melnikoff ezredesé alatt Nagyléta felé. S Pászkevics csak 7-én azon hírre, hogy Görgei Nagyváradot elhagyta, küldötte Görgei után Rüdiger tábornokot egy erős hadosztállyal, mely kozákokból, a 2. és 3. orosz hadtest majdnem összes lovasságából s a 3. hadtest gyalogságából állott. Rüdiger augusztus 7-én délután 3 órakor hagyta el Debrecent, még aznap lovassága előcsapatával Berettyóújfaluig s zömével Derecskéig, 8-án pedig az előcsapat Nagyváradra, a zöm Borsra, s Chrouleff pedig Berekböszörménybe előnyomult, főhadiszállását ez nap Artándon ütvén fel. Nagyváradról a következőket írja az orosz hivatalos munka: Nagyváradnak körülbelül 30.000 lakosa van. Bár a város régi erődé rossz állapotban van, az egy támadást még is kiállhat. Az erőd szabályos ötszögöt képez a Vauban-féle rendszer szerint. A bel- és külső falazat kőből van, az árok 12 láb széles mocsáros aljjal. A bástyák elejök hosszú, az oldaluk rövid. A közvéd közepén egy górvéd van, mely egy lőréses favéd-házból áll. Maga 1016 Könyves János: Visszaemlékezések, az orosz katonatisztek Magyarországon 1849-ben a világosi fegyverletétel körül és utánna [!] egy kis ideig. Szabadság, 1885. aug. 8. (180. sz.)
