Hegyesi Márton: Bihar vármegye 1848-49-ben - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 24. (Debrecen, 2000)
XV. Az utolsó napok s a bukás
Görgeinek az általa Sassnak és Chrouleffnek küldött pisztolyokat. Augusztus 4-én jött Biharra, a pisztolyokat azonban Görgei azon kijelentésére, hogy az esetben vegye vissza a nekie küldötteket is, visszaadatlanul saját felelősségére megtartotta magánál. 100 Szemere talán azért, mert maga is meggyőződött arról, hogy az elburkolt ajánlat mit sem ér, vagy méginkább azért, mert már bizonyosan kapta Kossuthnak Aradon augusztus 4-én reggeli 2 órakor írott azon utasítását, melyben az felhatalmazza őt a magyar koronának az 1848-i alkotmány alapján egy orosz herceg részére leendő fölajánlására, 1007 augusztus 6án egy újabb, nyíltabban szóló ajánlatot tett Pászkevicsnek, melyet Görgeinek végfogalmazványában föl sem olvasott. Ezt Görgei szintén kisérő levél mellett augusztus 7én Pöltenberg tábornok, Beniczky Lajos ezredes és gr. Bethlen János huszárszázados által (Szemere csak a két előbbiről tesz említést), küldötte az orosz táborba. 1008 Pöltenbergék augusztus 8-án d.e. 10 3 / 4 órakor érkeztek Ártándra, Rüdiger tábornok főhadiszállására, ez Pászkevicshez küldé őket, de az őket nem fogadta el, hanem Rüdigert bizta meg a válaszolással. A francia nyelven szerkesztett, s Ártándon augusztus 9-éről keltezett válasz azt tartalmazta, hogy az orosz sereg rendeltetése egyedül a harcolás, ha a magyarok alá akarják magukat vetni törvényes uralkodójuknak: forduljanak Haynauhoz. Rüdiger az osztrák hivatalos munka szerint, melynek szerzője köztudomás szerint Ramming volt, szóbelileg még azt tudatta Pöltenbergékkel, hogy az oroszok csak a fölkelő sereget veszik tekintetbe, s csak azzal egyezkedhetnek, de a forradalmi kormánnyal soha. 1009 Pöltenbergék a válasszal augusztus 11-én este felé, s ez jól megjegyzendő, érkeztek meg Görgei akkori főhadiszállására Aradra. 1010 Ezzel aztán be lett vágva az útja minden alkudozásnak. Békealkudozás végett több parlamentaire [parlamenter] nem jelent meg sem egyik sem másik táborban. Az ezutáni, alább megemlítendő parlamentaire-ek [parlamenterek] már csak a fegyverletétel módozatainak megállapításuk [megállapítása] végett küldettek az ellentáborba. A veszély, mint az alkudozások leírásából is látható, újra fölújult, éspedig mostan hatványozott alakban. A vég nagy léptekkel közeledett. Görgei — kinek, valamint Dembinskinek is, ki a közép-tiszai sereggel Szegeden állott, utasítása az volt, hogy Aradra vonuljon, s ott a két sereg egyesülvén, a siker reményével támadhassa meg a Maros-vonal védelme alatt akár az oroszt, akár, s Görgei terve ez volt, az osztrákot — mint látók, augusztus 1-én Nyíradonyban s 2-án Vámospércsen volt. Oldalvédül Nagy-Sándort Nyíregyházáról július 31-én Hadházra, s augusztus 1-én Debrecenbe küldé, azon rendelettel, hogy belátása szerint 2-án is ott maradhat, s 3-án Derecskére, 4-én pedig Berettyóújfaluba vonuljon, azonban minden komoly csatát kerüljön, s túlnyomó erő támadása elől visszavonulás által térjen ki, akár Berettyóújfalu, akár a hadsereg zömének vonala felé. Nagy Sándor, utasítása ellenére, meg hagyta magát lépetni az oroszok által Debrecennél, s elfogadta a harcot. Az eredményt ösmerjük. Görgei hallotta Vámospércsről az ágyúzást, azonban azt hivén, hogy minden rendeletei szerint történik, s Nagy-Sándor csak a visszavonulást fedezi az ágyúcsatával, nem ment neki 1006 Görgei Arthur (1852)2: 354-355. 1007 Válasz Kossuth Lajosnak a „Pesti Napló" szerkeszlöjéhez intézett levelére. Pesti Napló, 1867. szept. 24. 25., 27. (220-222. sz.) — A szerző az 1867. szept. 25-i számra hivatkozik. — R. J. 1008 Görgei Arthur (1852)2:356-359.; Ramming, Wilhelm (1850) 412.; Szemere Bertalan (1870)5:19.; Pesti Napló, 1867. szept. 27. 1009 Görgei Arthur (1852)2:400.; Ramming, Wilhelm: 413.; Bericht (1851)3:68. 1010 Szemere Bertalan (1853)2:128.
