Hegyesi Márton: Bihar vármegye 1848-49-ben - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 24. (Debrecen, 2000)
XII. A Függetlenségi nyilatkozat, s annak hatása Bihar vármegyében
Tétettek az angol alsóházban is interpellációk az orosz interventióra vonatkozólag. Május 11-én Osborn, július 6-án Hume, s július 21-én ismét Osborn interpellált, melyek vitát is idéztek elő; a két előbbire Palmerston és Russel lordok kitérőleg feleltek, az utóbbira azonban Palmerston nyíltan kijelentette, hogy Ausztria oly hatalom, melynek irányában az angol kormány sok tekintetnél fogva a tisztelet érzelmeit köteles ápolni; az európai szabadság érdekében fekszik, hogy Ausztria az európai hatalmak közt fennmaradjon, következőleg mindaz, mi közvetlen vagy bár közvetve s távolról is odairányulna, hogy Ausztria nagyhatalmi helyzetéből másodrangú állammá süllyedjen, ártalmas volna Európára nézve, s nem lehetne eléggé óvást tenni ily nemű irányzat ellen. 781 Az angol külügyminiszternek ezen nyilatkozata egyenes elitélése a Függetlenségi nyilatkozatnak, s hallgatólagos helyeslése az orosz intervenciónak, mint amely megmenteti Ausztria nagyhatalmi helyzete. Sőt a porta is megszólalt, s egy május 31-i leiratában, valószínűleg ugyan orosz nyomás folytán kiemeli, hogy Karagyorgyevits mindvégig helyesen viselé magát a magyarországi eseményekkel szemben. 782 Ezt értük el a Függetlenségi nyilatkozattal, melyet tehát, bár el kell is ösmerni róla azt, hogy a március 4-i octroyait [„erőszakolt"] alkotmány következménye vala az, s hogy az a nemzet történelmi aspirációinak kifejezése vala, határozottan impolitikus lépésnek kell jellemezni, mert az egyetlen darab fegyverrel sem adott többet a kezünkbe, sőt a törvényes tér odahagyása többeknek megzsibbasztotta tetterejöket s hitöket a jövőben 783 , s mégis elfordította tőlünk az irányunkban jóakaratú európai kabinetek rokonszenvét, s lehetlenné tette Angliának Palmerston által Pulszky előtt kilátásba helyezett közbenjárását, Ausztria politikájának mérséklése tekintetében. Hogy pedig ennek minő súlya lett volna, megmutatták a későbbi események, midőn menekültjeinket Anglia és Franciaország közbenjárása az orosz és osztrák diplomácia minden fenyegetése és kardcsörtetésé dacára is megmentette a kiadatástól Valószínű, sőt több mint bizonyos, hogy a Függetlenségi nyilatkozat nélkül sem kaptunk volna külföldi segélyt, miről sokan, s ezek között Kossuth is, még a Függetlenségi nyilatkozat után is, álmodoztak. Azonban, ha az ki nem mondatik, nem hivatkozhatott volna ellenünkben az abszolút osztrák kormány a jogeljátszás tanára, s bizonyára egész erélyével közben járt volna érdekünkben és Ausztria érdekében az angol kabinet, nemcsak úgy próbálgatásból s inkább azért, hogy Ausztria ereje ne emésztődjék, mint ez a Ponsonby bécsi angol követhez augusztus 1-éről keltezetten intézett diplomáciai jegyzékben tevé, melynek a Pétervárad kapitulációja után történt elutasításában aztán szépen belenyugodott Palmerston. 784 S Angliának erélyes közbenjárása zsenírozta volna a bosszútól elvakult rövidlátó osztrák kormány tagjait azok közöl soknak elkövetésétől, melyek a szabadságharc leverése után bekövetkeztek. Azonban nem pertractálom [tárgyalom] tovább a Függetlenségi nyilatkozatot, máris datáltnak állitja, midőn Nesselrode notificalta az interventiot, Kossuth pedig azon idaről datáltnak, midőn az oroszok a télen először Erdélybe betörtek. Az azonban, hogy mely időben intéztetett az a szentpétervári angol követhez, a dolog lényegére nézve különbséget nem tesz, mert az az angol cabinet állandó nézetét tartalmazza az orosz interventio általi megrohantatásunk tekintetében. 781 Horváth Mihály (1871-1872) 3:57-64. (1872) 782 Thim József (1887) 1:305. 783 Gelich Rikhárd (1884-1889) 3:426-430. (1889) 784 Majláth János gr. (1853) 2:301-302.
