Hegyesi Márton: Bihar vármegye 1848-49-ben - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 24. (Debrecen, 2000)
XII. A Függetlenségi nyilatkozat, s annak hatása Bihar vármegyében
meghiúsítandó, a nemzet mögött a dinasztiával való kibékülhetés hídját lerontsa. Ezért varázsolta a törpe minoritást, mint ezt már máskor is megtéve, többséggé. Nem lehet tagadni, hogy ez államcsíny volt a többség ellenében, s éppen ezért nem volt az parlamentáris tény. De másrészről az is tagadhatatlan, hogy a békepárt nagyon gyáván engedte magát megsemmisíttetni, s egyáltalán nem viselte magát sem államférfiúilag, sem oly férfiasan, mint komoly politikai pártnak, s különösen forradalmi időszakban, magát viselnie kell. De nem volt a Függetlenségi nyilatkozat politikus tény sem. Nem azért nem volt az, mintha — miképfp] sokan hitték és hiszik ma is — ez idézte volna elő a muszka intervenciót. Maga Welden is, az osztrák hadsereg akkori főparancsnoka, ki azt is, önmegtagadólag s Ramminggal polemizálva, beösmeri, hogy az osztrák sereg orosz segély nélkül fölöttünk nem lett volna képes győzedelmeskedni, részben a Függetlenségi nyilatkozatnak tulajdonítja az orosz cár által fölajánlott segélynek az osztrák császár általi elfogadtatását, 766 de ebben téved ő is. Az ez iránti alkudozások — eltekintve attól, hogy már a télen orosz csapatok törtek vala be Erdélybe, s eltekintve attól is, hogy Majláth szerint a detronizáció híre május 2-án érkezett Bécsbe, s másnap tétetett az az "Oest. Correspondenz" 101. számában közzé 767 — régibb keletűek, az orosz segély már ekkor el volt fogadva, s csak is a kivitel módozatai körül értekezett már ekkor a két udvar egymással. A hivatalos orosz munka a magyar hadjáratról mindjárt kezdő soraiban konstatálja, hogy az osztrák kormány még márciusban fordult katonai segélyért az orosz cárhoz, még ekkor ugyan csupán azért, hogy az orosz segédsergek Galícia és Bukovina határain összevonassanak, s szükség esetére készen tartassanak az Ausztriába való bevonulásra. Az orosz cár tudatta az osztrák kabinettel, hogy ez már megtörtént, azonban az orosz cár csak azon fő föltételek mellett volt hajlandó a kért katonai segélyt megadni, ha 1. annak nemét és erejét ő maga határozza meg, s ha 2. az orosz csapatok külön működnek az osztrákoktól; amely föltételeket az osztrák kabinet hálásan el is fogadott, s április 15-én már arra kérte az orosz cárt, hogy 30.000 embert küldjön Erdélybe, mit ez csak a módozatok megállapításuk [megállapítása] után tartott teljesíthetőnek. 768 S maga az osztrák hivatalos munka a magyar- és erdélyországi nyári hadjáratról beösmer annyit, hogy április eleje után kérték Erdélyt 20-25.000 emberrel megszállatni s 30.000 embert Krakkónál öszszevonni, április 24-én pedig az utóbbinak is sürgős benyomulását kérelmezte az osztrák kormány. 769 Horváth az orosz intervenciónak az osztrák kabinet általi végleges elfogadása napjául 765 Szilágyi Sándor (1850/A) 15., 16.- Kossuth az "Irataim" előszavában ezen viddini szózat szerzőségét magától elutasítja. Görgei azonban (Még egyszer Kossuth és Görgei. Budapesti Szemle 1881, 26: 161-203., hivatkozás: 178-180.) az övének tartja azt ezen nyilatkozat dacára is. Kossuthénak mondja azt Horváth is (Magyarország függetlenségi harca, III. k. 422. I.) Szemere is (Gráf L. Batthyány. II. 34., 117. 1.) s a viddini élményeit leirt "egy menekülő" is, (Magyar menekvők Törökföldön, irta L. K., ki — Nagy Iván „Magyarország családai" című művének VIII. k. 68. lapján foglallak szerint — gróf Lázár Kálmán honvédszázados, 45. 1.; megjelent Tilschnél, Kolozsvárit, 1850-ben), ki még a szózat létrejöttének körülményeit is \e\v\a;valamint Korn is (Neueste Chornik der Magyarén I. k. 66.), ki szintén említ egy episódot a szózat megszületésének körülményeiéi s legújabban Klapka is (Emlékeimből. Pesti Napló. 1885. jan. 11., 298. sz). Pulszky "Életem és korom." cimü müvében mélyen hallgat a szózatról, pedig ő nekie nyilatkoznia kellé vala ezen kérdésben. 766 Welden, Ludwig (1853): 104-106. 767 Majláth János gr. (1853):231. 768 Bericht(1850) I. és II. 1., 2. 769 Ramming, Wilhelm (1850): 163.
