Gazdag István: A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár története - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 21. (Debrecen, 1985)

Függelék

Debrecen város levéltára eddig is sok becses egyház-, irodalom, kultúr és gazdaságtörténeti munkához adott, egyetemes nemzeti szempontból is rendkívül értékes adatokat, aminek bizonyságául elég, ha rámutatunk Révész Imre, Szűcs István, dr. Csűrös Ferenc és Zoltai Lajos kiváló munkájára — jóllehet eddig csak az úgynevezett közlevéltárnak 1547-től némi kis megszakításokkal napjainkig terjedő anyaga állott a tudós búvárok ren delkezésére, míg a magánlevéltár anyagát valósággal kordonságig menő szabályok s azoknak a legszigorúbb megtartása fölött aggságoskodó gonddal őrködő polgármesterek századokon keresztül elzárták még a legkomolyabb értelemben vett tudományos kutatás elől is úgyannyira, hogy még a város történetét író Szűcs Istvánnak sem engedték meg az iratok, vagy legalább elenchusok és indexek átnézését sem, két kisebb okmánygyűjteményt kivéve. Hogy miért volt szükség a múltban e roppant nagy szigorúságra és titoktartásra, annak fejtegetése nem a mi feladatunk, annyit azonban megemlíthetünk, hogy a nagy szigorúságnak és titoktartásnak az okai már régen évtizedekkel ezelőtt megszűntek s így egyáltalán nem indokolható az a merevség, amellyel ezt a kérdést még néhány évvel ezelőtt is kezelték. A jelen 1915. esztendő azonban forduló pontot képez e levéltár életében. Márk Endre udvari tanácsos, polgármester és dr. Csűrös Ferenc közművelődésügyi tanácsnok megszüntették a titkos levéltárat s ezzel a nagyszerű ténnyel a tudományok hivatott búvárainak tudományos kincsekben egyelőre még fel sem becsülhető gazdagsággal bíró munkamezőt biztosítottak, méltóképpen azokhoz az anyagi áldozatokhoz, amelyek a debreceni egyetem megvalósítására vezettek. Ennek a kiváló gonddal megőrzött és teljesen — mondhatnók — ideálisan rendezett levéltárnak az anyagáról addig is, míg annak részletes ismertetésére kerül a sor, nagyjában tájékoztathat bennünket csak a 134 darab középkori, eddigelé teljesen ismeretlen oklevél, amelynek középkorivolta kétségtelen azon nagyszámú iratok között, amelyek keletkezési idejének pontos megállapítása már egyik fontos feladata leend a diplomaticai professzornak. Amennyiben Debrecen a XVI. századtól kezdve az ország legkülönbözőbb részein lakó, ma már jórészben kihalt családokkal állott Összeköttetésben birtokai révén s így 1311-ben kezdődő iratai tömérdek család- és helységnevet tartalmaznak a tudományos kutatók elé a leggyönyörűbb perspektíva tárul ama rendkívül becses nyereséget ileltőleg, amely egyetemes hazai történelmünk, jogtudományunk, családtörténetünk, diplomatikánk, heraldikánk, hazai geográfiánk — közvetlenül a török közvetve a tatárjárás szomorú korszakaiból — további vallás- és kultúrtörténetünk homályos és kétséges adatait, mozzanatait lesz hivatva tisztázni, eldönteni. Debreceni Protestáns Lap 35. évfolyam 27. szám. 1915. július 3. A Debreczeni Hírlap már 1894-ben a 294-i számában „Magán levéltárunk" című írásában sürgette a titkos levéltár megnyitását. A következő évben 1895-ben Szilágyi Sándor a Magyar Történelmi Társulat titkára, a Századok szerkesztője emelte fel szavát „E hazai történetírás nevében kérjük Debreczent, nemcsak arra, hogy nyissa meg a levéltárát, hanem határozza is el a millenium alkalmából levéltári kincseinek publikálását". Századok, 1895. 1. sz. 86. old.