Gazdag István: A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár története - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 21. (Debrecen, 1985)
Debrecen város Levéltára
„ ... a kivonatok egyes pontjaira nézve az illető oklevelekkel összevetőleg megjegyzéseket, vagy igazításokat tenni a levéltárnok urak körére tartozván". Nagy Mihály felvetéseivel kapcsolatban az volt a bizottság véleménye, hogy még egy fél esztendő kell ahhoz, hogy biztonsággal kiderüljön szükséges-e még egy főt a rendezésre beállítani; egy szoba kiutalását és a beígért honorárium kifizetését a küldöttek indokoltnak tartották. (24) A szabadságharc alatt különleges szerephez jutott a város magánlevéltára. A kormány Debrecenbe költözésekor a koronát a városházán lakó Kossuth Lajos szobájától nem messze levő magánlevéltárban őrizték. A közlevéltárban — átmenetileg — elhelyezésre kerültek két faládában honvéd zászlók és a „központi hadmegye főparancsnokságának" az iratai. (25) A szabadságharc leverését követően a város önkormányzati jogkörét 1867 után kapta vissza. A városi levéltárak az abszolutizmus időszakában a korábbi gondjaikkal küzdöttek: rendezés, raktárhiány. A levéltár helyzete 1853-ban ismét a város vezetői elé került. A közgyűlés január 27-én hozott határozatában a magánlevéltár anyagának egy év alatt történő rendezésére felkérte Kovács Lajost, Komlóssy Lászlót és Poroszlay Lászlót fejenként 800—800 forint fizetés ellenében. (26) Ez év márciusában — az első eredmények ismeretében — a közgyűlés kinyilvánította, hogy hajlandó a kitűzött határidőt újra és újra meghosszabbítani, tehát feladta a záros határidőt. Nyilvánvalóvá vált, hogy a „ . . . felmerülő ősiségi perek minden más munkát háttérbe szorítanak .. ." így a teljes rendezés — magán- és közlevéltári — csorbát szenvedett. A rendezés lelassulása nem okozhatott különösebb gondot, hiszen még 1853-ban Poroszlay Lászlót átirányították az árvapénztárhoz. Mivel 1854. februárjában Komlóssy László is kivált a munkából, a közgyűlés utasította a polgármestert, hogy egy főt rendezésre vegyen fel. 1855. április elsejével nyert kinevezést e munkára volt városi tanácsnok, Komlóssy Imre. A város birtokpereinek növekedése miatt került sor magánlevéltári ügyvéd kinevezésére is 1854. májusában. A város az ügyvéd feladatává tette, hogy a levéltári anyag alapos ismerete révén a várható perekben ,, . . . magát alaposan védelmezhesse; egyezkedés eseteiben pedig, mind a birtok mennyiség, mind a rajta lévő summának kellő ismerete mellett biztosan eljárhassék ...". (27) Kovács Lajos 1857. december végén számolt be a rendezésről; első helyen említve a város birtokaival összefüggő levéltári anyag rendezésében elért eredményeket: „ . . . elsőbben is a szerzeményi vagy zálogos levelek vétettek kivonati rendezés alá . . . birtok cim, s keltek szerint rendezve, kilenc ezer számot meg haladó okiratok kivonva vágynak. ..". Joggal állapíthatta meg a rendező, hogy ezen munkák elvégzése után ,, .. . áll elő a Levéltárnak valóságos rendezése . . .". A levéltári rendező minden okiratnak állandó számot adott, ezután betűsoros névsor készülhetett. Ezután került sor a kivonatok elkészítésére. Magas követelményt állított a város a levéltárban dolgozókkal szemben. A jogi ismeretek mellett a debreceni családokat is ismerni kellett, ezentúl el kellett tudni igazodni a levéltári anyagban. Kovács Lajos magánlevéltárnok véleménye „ . . . ezen módot látom mind legcélszerűbbnek, mind a Városra nézve leghasznosabbnak akkor, mikor még a Város éveken keresztül a zálog évek lejártával, több nemű perekkel meg támadtathatik". (28) A munka végzéséről részletes információink nincsenek, csak 1861 elején találunk értékelést „ . .. a levéltár ren-» dezése mely ugyan már meglehetősen előre haladt még bevégezve nincsen
