A történelem hétköznapjai - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 20. (Debrecen, 1984)

DOKUMENTUMOK - I. Létfenntartás

sörényének és farkának rendbentartása, ők takarították ki az istállót, az álla­tok alól saroglyával vagy taligával hordták ki a trágyát. Parádés kocsist csak az uradalomban alkalmaztak. A parádés kocsist az ura­ság választotta ki. Megbízható, takaros legénynek kellett lennie. Általában hu­szadik életévüket betöltött legények lehettek parádés kocsisok. Egész kommen­ciót kaptak, valamivel többet is, mint a többi cseléd (16 mázsa gabona, 16 má­zsa csöves tengeri, 4 kg szappan, 100 pengő). A parádés kocsis két órakor kelt, ugyanúgy rendbetette a lovakat, amelyekkel dolgozott, mint a többi kocsis. Ez­után a kocsi rendbetétele következett. A parádés kocsis vitte be a városba vagy a határba az uraságot. ,,A parádés kocsis már olyan úr féle volt. Annak az ura­ság parancsolt csak. Vót egyenruhája is. Fekete, zsinóros posztóruha, fínyes gom­bokkal, pörge kalappal, rajta lógóval, ami ugyancsak fekete volt, 30—40 cm hosszan csüngött le a kalapról." Ha a parádés kocsis megöregedett, az uraság megtette botosispánnak, így a napszámosokra ügyelt. Uradalmi bérest és hónapos bérest is fogadtak. A hónapos béres április elsejétől október elsejéig dolgozott. Ezt a munkát 15—16 éves kortól végezték. Havi bérük 30 kg liszt, 4 kg szalon­na, 2 kg só, 2 kg köleskása és 10 ft. volt. Hat hónapi szolgálatra ezen kívül meg­kapták 1200 kodrát tengeriföld termését. Arra az időre alkalmazták őket, amikor a munka dandárja volt. Egy urada­lomban általában 24 csapat ökör volt. Négy Ökör alkotott egy csapatot. Míg a kommenciós béresek ugyanazzal a csapat ökörrel dolgoztak, addig a hónaposok­nak hetente másik csapatot adtak ki. A szántáskor az első béres ment elöl, ezt követték az évesbéresek, majd a hónaposok. A hónapos béresek az ökörólban aludtak, októberi szolgálatuk letelte után napszámosként keresték kenyerüket. A kisbéres olyan gyerekből lett, akinek az apja az uradalomban dolgozott. Haj­nalban három órakor kelt, segített a béreseknek az ökör etetésében, itatásában, pucolásában. Reggeli után trágyát hordtak, szénát gyűjtöttek, aratáskor a sze­kér megrakásánál segítkeztek. A téli hónapokban az állatokat gondozták, az is­tállót tették rendbe, ők gondozták a betegeskedő idősebb béreseket is. A bé­resek feladata igen sokrétű volt. Télen az állatok rendbetartása mellett ők hord­ták be a takarmányt, ők bontották ki a répát. Január—február hónapban a magtárban rostáltak, búzát forgattak. Március közepétől kezdődött a szántás­vetés, ekkor őket bízták meg az ökrök vezetésével. Májusban kezdődött a lu­cerna vágása, amiben a béreseknek ugyancsak részt kellett venniük. Aratáskor a búza behordásában segítkeztek. Szeptemberben kezdődött az őszi szántás, ez betartott a fagyok kezdetéig. Október hónapban még a búzát is elvetették. A bé­resek munkáját a béresgazda irányította. Ö maga is kiment a határba, bár ő nem dolgozott, csak figyelte, hogy a többiek hogy végzik a munkát. Ö határozta meg, a reggeli, ebéd kezdetét és végét. Ha nem tudott kimenni a határba, az el­ső béres helyettesítette. A béresgazda kommenciója nagyobb volt, mint a töb­bieké. Egy évre 20 mázsa gabonát, másfél hold tengeriföld termését kapta, töb­bi járandósága is több volt néhány kilóval (köleskása, bab, só). Az első bérest a béresgazda választotta ki. Megfigyelte a béreseket, akit a legügyesebbnek, leg­gyorsabbnak talált, az lett az első béres. Ö kelt fel a legkorábban, hajnali két órakor, neki kellett ébreszteni a többieket. Amikor elindultak a határba az ökör­fogatok libasorban, kötött sorrendben mentek. A sort az első béres vezette, az ő feladata volt a barázda meghúzása is. A többiek vele egyvonalban vagy tő­le pár méterrel lemaradva haladtak. Napszámosok. A falu lakosságának nagyobb része napszámos munkából- élt,

Next

/
Oldalképek
Tartalom