A történelem hétköznapjai - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 20. (Debrecen, 1984)

DOKUMENTUMOK - I. Létfenntartás

Mivel a mester ruházott bennünket és cipővel is ellátott, felszabadulásunk előtt pár héttel én egy cipőtalpalást kaptam. Mikor bejelentettem, hogy tovább nem dolgozok nála, úgy mint segéd, az új cipőtalpalást harapófogóval leszakította. Mondván,hogy ezt csak úgy érdemeltem volna meg, ha mint segéd is nála dolgozom. Elmentem egy másik asztalos mesterhez dolgozni. Mivel ennél a mesternél elfogyott a munka, el kellett menni munkát keresni. Hosszú út után gyalog több községen át Hajdúböszörményben találtam munkát. Az első munkanapom ott is úgy kezdtem, hogy kukoricát törtünk. Ez is jó szakmábavágó módon kezdődött. Éjszakai szállásom a jó puha forgács volt a műhelyben. De azért maradtam, mert ez a mester heti 1 pengővel többet fizetett. Heti 4 pengő volt a fizetés és kosztot is kaptam, amit már az asztalnál fogyasztottam és reggel 6-tól este 6-ig kellett csak dolgozni. Nagyon érzékeny volt a munkaidő pontos betartására és a szerszámok rendes karbantartására. A szezonmunka végeztével el kellett hagynom és újabb munkát kellett keressek, Hajdúböszörményből Debrecenbe mentem, de már vonattal, az egy napi keresetembe került. Itt a Kovács tertvéreknél találtam munkát. Itt már 6 pengő volt a heti fizetés, de kosztot nem kaptam. Szállást kaptam, emberi körülmények között éltem. 2 év után Balmazújvároson kerestem munkát, mivel az előző munkahelyemen segédjeink létszámát volt kénytelen csökkenteni, munkahiány miatt és én ebbe beleestem. Balmazújvároson koporsókat kellett gyártanom, amihez nem volt nagy kedvem, pedig ez fizetett a legjobban, itt már heti 30 pengőt kerestem. Nem sokáig volt szándékom ittmaradni, de nem is volt lehetőségem, mert behívtak katonának. Désre, az utászokhoz. Zsibók József Kézirat. — DMNA. 1974/82. 19 Debrecen, 1911. március 24. BALMAZÚJVÁROSI ASSZONYOK MUNKALEHETŐSÉG BIZTOSÍTÁSÁT KÉRIK Belügyminiszter Űr! 36540—911. sz. rendeletére hivatkozással a hozzám jelentéstétel végett leküldött, s a balmazújvárosi nép nyomoráról írt hírlapi cikk visszatérjesztése mellett jelentem, hogy magánúton nyert értesüléseim szerint Balmazújvárosról aszszony deputáció a Kereskedelemügyi Miniszter Űrnál nem járt, hanem Bordás Istvánné és társa felkeresték dr. Juszt János országgyűlési képviselőt Budapesten s őt arra kérték, miszerint közbenjárása folytán eszközölné ki, hogy Balmazújvároson gyárat létesíttetnének, avagy pedig az ottani lakosság valami iparra taníttatnék ki, hogy ezáltal kenyérkeresethez jutva, nyomoruk enyhíttetnék! Ezen mozgalom következtében a földmivelésügyi miniszter úr ipolyi Keller Gyulát Balmazújvárosra a háziipar létesítése érdekében a viszonyok tanulmányozására kiküldötte, aki f. hó 21-én meg is jelent és határozott ígéretet tett, hogy f. év november havában már kezdetét fogja venni a kosár- és gyékényfo-