A történelem hétköznapjai - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 20. (Debrecen, 1984)

DOKUMENTUMOK - I. Létfenntartás

Szolgáló A szolgálót mindeneslánynak is nevezték. Szolgálónak iskolahagyott lányok mentek el, tizenkétévesnél valamivel idősebbek. Az elszegődés a faluba vagy a tanyára kommendálás útján történt. Akik a városban akartak szogálni, azok bementek Debrecenbe az emberpiacra. Az a lány, aki falura vagy a tanyára ment szolgálni már hajnalban, négy óra előtt felkelt. Ha volt tehene a gazdának, négy óra előtt ki kellett nyitni a kaput, mert jött a tejeskofa a tejért, túróért. A szolgáló korán reggel befűtött a kemencébe, megetette az állatokat, fejt, közben a gazdának vitt be pálinkát. Ezután kiengedte a disznókat, teheneket a csürhéhez és a gulyához. Miután végzett ezekkel a munkákkal, reggelit készített. Reggeli után takarított, nekilátott az ebédfőzésnek. Ebéd után felmosogatott, rendbetette a konyhát, majd a házkörüli teendőket látta el: elseperte a ház környékét, répát vagdalt, enni-inni adott az állatoknak. Az esti órákban az ő munkája volt a tehenek megfejése, a vacsora előkészítése, a vacsora után a konyha rendbetétele. Lefekvés előtt még néhányszor elment a kútra. A mindennapos teendők mellett külön feladat várt rá a nagymosáskor. A nagymosás napja a hétfő volt. Előző este meghordta a vizet a mosáshoz egy hordóba vagy teknőbe, mosófazékba. Hétfőn, miután elvégezte a szokásos reggeli munkáját, kilenc óra tájban látott hozzá a mosáshoz. A mosás mellett minden más munkát is el kellett végeznie, így a teregetésre legtöbbször a késő délutáni órákban került sor. Nyáron az udvaron kihúzott kötélre, télen pedig a padlásra teregettek. A vasalás ugyancsak a szolgáló feladata volt. Legtöbb gazda kacsát is tartott. Ezeket télen naponta kétszer — reggel és este — meg kellett tömni. "Vasárnap korábban látott a szolgáló a főzéshez, mert minden vasárnap délelőtt templomba mentek. Ezen a napon ebéd után, kimenőt kapott, a fejés idejére kellett visszajönnie. Tavasztól a szolgáló feladata volt a veteményeskert rendbetétele is. A szolgálók ugyancsak január elsején szegődtek el. A következő évben, ha nem szerette a helyét, elment, de ha megfelelt neki, szívesen maradt. A falusi tanyasi gazdánál a szolgáló évi bére 12 mázsa búza és egy öltözet ruhára való pénz volt. Ezen kívül a gazda látta el élelemmel és szállást biztosított számára. Az első világháború után sok lány került el a városba szolgálni. Elsősorban Debrecenbe szegődtek el. Akik elkerültek, azokra pletykálkodtak a faluban akár volt alapja a szóbeszédnek, akár nem. A városi szolgálónak annyival volt könynyebb a dolga, hogy nem kellett fejnie, állatokkal bajlódnia. Szendrei Eszter Kézirat. — DMNA/1707—78. 1 A feldolgozás részletesen ismerteti a cselédek, napszámosok munkáját, életét is.