A történelem hétköznapjai - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 20. (Debrecen, 1984)

DOKUMENTUMOK - IV. Művelődés, szórakozás, pihenés

Zsáka, 1920. TÁPLÁLKOZÁSI HAGYOMÁNYOK A CSELÉDEK, NAPSZÁMOSOK ÉS RÉSZES MUNKÁSOK KÖRÉBEN

1 A táplálkozáshoz szükséges alapanyag biztosítása. A cselédek búzát, babot, szalonnát kaptak minden negyedévben, járt nekik továbbá a veteményes föld is, ott termeltek burgonyát, hagymát, sárgarépát, petrezselymet. A részes mezőgazdasági munkások harmadában kapáltak kukoricát, burgonyát, répát. Ha volt egy kis kertjük a ház körül, ott termelték a babot, borsót, olykor a kukorica közé is vetettek babot. Gyakran felhasználták a kukoricát is táplálkozás céljára. Általában saját hizlalású sertést tudtak vágni, ami azonban nem volt több 80—120 kg-osnál. Neveltek 2 kotlóalja csirkét, 10—12 kacsát. (Egy kotló alá 25 db tojást tettek, ebből 20—22 kikelt.) A felnevelt baromfit beosztották, hogy vasár- és ünnepnapokon, nyáron aratás-csépléskor vágni tudjanak belőle, de magnak is maradjon, hogy tojás is legyen. Halat, nyulat fogtak, természetesen engedély nélkül. Felhasználták táplálkozás céljára a csíkot is, amely vízisiklóhoz hasonló alakú, csak rövidebb és vastagabb, igen gyorsan mozgó vízi élőlény. (Técsi Sándorné 1980 nyarán evett utoljára.) Varjút, galambot is fogtak csapdával. Tavasszal fiatal varjúkat szedtek a fészekből, amíg nem tudtak repülni. Tavasszal sóskát szedtek a Berettyó partján. Nyáron két-három napos meleg eső után lehetett gombát szedni a legelőn, főleg szekfű gomba volt található, amit levesnek, paprikásnak főztek. Akinek volt egy kis kertje a ház körül, általában gyümölcsöt is termelt, ez főleg alma, szilva, meggy, birsalma, esetenként szőlő volt. Szegény ember gyümölcse volt az eper, a falun kívül, az országút melletti eperfákról szedték, lekvárt is főztek belőle. Mivel télen minden nap be kellett fűteni a kemencét, hogy melegítsen, így a legtöbb ételt a kemencében, vászonfazékban főzték. Ha rántás kellett az ételre, akkor fűtés közben a lángnál megpirították, hogy azért külön ne tüzeljenek. Amikor úgy gondolták, hogy kb. félfővésben van az étel, kivették, rátették a rántást és úgy főtt tovább. A század elején még igen sok helyen volt szabad kémény. Amikor már a kemencébe nem fűtöttek, a kémény alatt háromlábú vasserpenyőben, vaslábra tett öntött vaslábasban, vagy a kéményben rögzített láncra akasztott bográcsban főztek. Berakott spóron is főztek, ami egyre inkább elterjedt a zománcos edénnyel együtt. Fűtés és főzés céljára felhasználtak minden éghető anyagot. A kemencében szalmával, izzik kóróval, ahol volt juhporral, juhganéval fűtöttek. Főzéshez azzal tüzeltek, aminek szezonja volt. Nyáron tucskatővel (tengeri kórónak a töve), amit tavasszal szedtek össze az előző évi tengeri földbe vetett búzáról, vagy gallyal, a legelőn szedett árvaganéval, leveles juhganéval, valamint szarvasmarha trágyából taposott ganéval. Tüzeltek szőlő venyigével,