A történelem hétköznapjai - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 20. (Debrecen, 1984)

DOKUMENTUMOK - I. Létfenntartás

lásra egy oly városban, mint Debreczen, volt és van más alkalom is, a mit eddigelé fel is használtak különösen a szegényebb sorsú leányok; egy varró, vagy divatárusnő, egyes üzletek igen sok leánynak adhatnak kenyeret. De a képzésnek ez a neme egyoldalú, hosszú ideig tartó s drága; — mert csak egyféle foglalkozásban szerezhet a leány képességet s a két-három évig tartó, drágán fizetett tanulási idő alatt munkáját nem értékesíti. Össze sem hasonlítható ezzel egy olyan szakiskola, melyben képzett tanítónők vezetése s rövid idő alatt (a teljes tanfolyam két évig tart), a kézimunka minden nemében, az egészségi s — erkölcsi szempontokra való ügyelettel oktatják a növendékeket... Igen nagyfontosságú a dologban az, hogy az intézet állandó összeköttetést tart fenn néhány elsőrendű üzlettel, a nőipariskolai czikkek elárusítása végett. Tehát a növendék munkája már a tanulás ideje alatt is biztos és készpénz... Vannak sokan, kik azt vitatják, hogy a nő természete és rendeltetése szerint csak a család, a ház körében érvényesülhet, s ellenségei nemcsak a tudós és hivatalnok nőnek, hanem még a tanítónőnek is. A nőipariskola intentiói nem ragadják ki a nőt családja, háza köréből, sőt ellenkezőleg arra kényszerítik, hogy a maga otthonában, tűzhelye mellett, keze munkáját, ha szegény pénzzé tegye, ha akár szegény, akár gazdag, háztartásnak ízléses, czélszerű és olcsó berendezésére fordítsa. Debreczen városa nagy hálára lesz lekötelezve azon nemes egyesület iránt, mely egy ilyen intézetnek, melyet más helyen maga a város tart fenn, — alapítását nem csekély áldozatok árán magára vállalta s a nők kereset- és munkaképességének fokozására ilyen könnyen hozzáférhető és alkalmas tért nyitott. Nyomtatott. — HBmL. IV. B. 1405/b. 230. — V. 29/1898. 10 Nagyvárad, 1894. október 2. A NAGYVÁRADI KERÜLETI BETEGSEGÉLYEZÖ PÉNZTÁR A MEGYE TÁMOGATÁSÁT KÉRI ... Baross Gábor alkotása a gyári és ipari alkalmazottaknak betegség esetén való segélyezéséről szóló 1891. évi XlV-ik törvényczikk, a beteg munkások kötelező segélyezéséről gondoskodik ... E törvényből kifolyólag 1982 év végén alakult és 1893 január havában kezdette meg hivatalos működését a Nagyvárad város és Biharvármegye területére alakítani kötelezett „Nagyváradi kerületi betegségélyző pénztár". A legnemesebb intentiok által vezérelve, mit sem mulasztottunk el, hogy a törvénynek mielőbb s a legelterjedtebb módon érvényt szerezzünk s ez által az említett törvény humanistikus czéljának a leglelkiismeretesebben megfelelhessünk, de már működésünk kezdetén kellett azon sajnálatos tapasztalatot szereznünk, hogy ép azon oldalról, ahonnan a törvény intézkedéséből folyólag az egyedüli hathatós támaszt vártuk volna, vagy teljes közönyösséggel nehogy ne mondjuk rosszindulattal, vagy fölületes elbánással találkozunk. Csak nagyon kevés helyről mondhatjuk, hogy ügyünket a kellőkép fölkarolták, pedig törvényünk intentiója, mely a munkáskérdés részbeni megoldására irányul, kötelezi az alsófokú