A történelem hétköznapjai - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 20. (Debrecen, 1984)

DOKUMENTUMOK - III. Társadalmi kapcsolatok

nye, sütőtök, burgonya, uborka ,paradicsom, paprika vagy borsó húzta. Mikepércsen főleg tojásos és tejfölös kofák voltak, de zöldséges kofa is akadt. Ha az árut előző nap felvásárolták, akkor estére a kamrába, vagy a padlásra helyezték el azt. Ha olcsó volt a kukorica, akkor a sovány kacsát nem vitték másnap a piacra, hanem egy-két napig tömték, így pár fillérrel drágábban adták tovább. A tyúkot és a csirkét megetették, majd estére az ólba zárták. A tejfölt, tejet és a túrót edényekben hideg helyre tették. Volt, aki a kamra földjére, volt aki a stelázsira, de olyan is volt, aki a kútba helyezte el. Tejfelt vagy túrót tartalmazó edényt jól hozzáerősítették a vödörhöz, majd a vödörbe kis nehezéket tettek úgy, hogy a vödör el ne merüljön. A szegényebb, tejfölös kofák néha rontottak az árun. A tejet vízzel hígították, a tejföl közé tejet öntöttek, majd liszttel sűrítették és kevés tojássárgájával vagy sáfrány lével színesítették. így kb. öt 1-ből 6 1 „tejfölt" nyertek. Nem csak rontottak, hanem javítottak is áruikon. Ha a bab vagy borsó nagyon szemetes volt, akkor kitisztították, rostálták, szitálták, az uborkát válogatták, a sáros paradicsomot fényesre törölték. A sáros zöldséget is megmosták, majd a Derecskén vásárolt nagyobb csomókat ketté osztották, s az* eredeti áron árulták tovább. Ez volt jövedelmük egyik forrása. Voltak akik levesbe való zöldséget árultak. Egy csomó egy db zellerből, egy db karalábéból, egy petrezselyemből, és két sárgarépából állt. Akik nem vásárolták fel már előző nap az árut, azoknak már pirkadatkor fel kellett kelniök. Először elmentek a portékát megvásárolni, főleg a földművelő parasztoktól, de néha egymástól is vásároltak. A portékák árát igyekeztek mindig a minimálisra lealkudni. Ha az őstermelő 10 fillérre tartotta portékáját, akkor a kofa 5 fillért ígért érte. Ha az nem állt kötélnek, akkor a kofa dühösen távozott, majd kis idő múlva újabb ajánlattal jelentkezett. Az árak egyre közeledtek egymáshoz, kb. 7—8 fillérért kapta meg a kofa az árut. Ha előnyös vásárt kötött, akkor azt mondta a parasztnak, hogy áruit ezentúl is hozzá vigye. Így tett szert állandó eladókra. A kofálkodás főleg aratás idején járt haszonnal. Mivel a parasztok siettek a földre dolgozni, nem értek rá kínálgatni a vevőket. Már hajnalba eladták áruikat, hogy minél korábban elkezdhessék az aratást. A legtöbb mikepércsi kofa Derecskéről vásárolt. Az ügyesebb kofák viszont elmentek Sárándra, Bagosra, Hosszúpályiba, Konyáira, Tépére, Kismarjára, sőt még Hencidára is. Derecskéről — tyúkot, száraz babot, de főleg kiscsirkét, libát és kacsát, Sárándról — tyúkot, dinnyét, Bagosról — tyúkot, dinnyét, sütőtököt, Hosszúpályiból — petrezselymet, sárgarépát, zellert, karalábét, babot, borsót, tyúkot, libát és rucát, Kismarjáról — tyúkot, csirkét, Konyáiról — tejet, túrót és aprólékot. Mikepércsről — uborkát, burgonyát és babot vettek. Mindig csoportosan jártak. Vidámak, jókedvűek voltak. Az úton „kutyálkodtak" egymással. Ilyenkor születtek a különböző becenevek. Egymást a legjellemzőbb tulajdonságaik alapján nevezték el. A mindig vidám, jó kedvű Erzsikéből Víg Böske, Lénárt Piroskából pedig Csetkes Pirka lett. Volt köztük nagyszájú, nagyorrú, bőbeszédű, tömzsi és égimeszelő nagyságú is. Volt, amikor ketten, de volt amikor húszan is együtt mentek. Néha fuvarost fogadtak maguknak. Ilyenkor 20—25 db tyúkot is vittek. Főleg gyalog és lőcsös szekérrel jártak. Vonaton utazni azért nem szerettek, mert a sok áruval nehéz volt az átszállás. Áruikat a hátukon batyukba kötve cipelték. A tojást szakajtó vagy tojásos kis kosárba tették. A tejet és a tejfölt köcsögökbe, a túrót pedig tálakba szállították. A csomókba kötött zöldségek papírba, vagy vizes ruhába csomagolva kerültek a batyukba vagy karos kosarakba. Az aprólékot párjával, lábuknál összekötve batyukba vitték. A száraz babot és borsót zsákban, a paradicsomot pedig