A történelem hétköznapjai - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 20. (Debrecen, 1984)

DOKUMENTUMOK - III. Társadalmi kapcsolatok

gyarázható társadalmi vagy vagyoni helyzetükkel. Abban az időben ugyanis döntő jelentőséggel bírt a presbiter választásnál a vagyoni helyzet. Dézsi vagyonos ember volt, Sándor András a gyülekezet imádkozó embere szintén a jobbmódú parasztok közé tartozott. Mindketten, de a kis közösség minden tagja az egyház szükségeire való adakozásban elöljárt. A ma élő idős emberek megállapítása is alátámasztja azt a feltevésünket, hogy puritán-jellegű kegyességi gyakorlatuk miatt mellőzték őket. A századforduló idején a Hajdúságba is elérkezett a baptista misszió. A parasztpróféták misszióját még kibírta ez a kis közösség és megmaradt hűséggel a református egyházban. 1928-ban Dézsi Sándor, feleségének halála után betegeskedni kezdett. Néhány évig még meg voltak a vasárnap délutáni összejövetelek, de a kis gyülekezet tagjai egyre elmaradoztak az összejövetelekről. Ebben az időben ugyanis egy újabb kis közösség keletkezett Fazekas Imréné vezetésével, ahová főleg asszonyok jártak. Fazekasné — elbeszélése szerint — Debrecenben egy püskösdista közösség imádságára gyógyult meg súlyos betegségéből. Továbbra is hűséges látogatója maradt a református gyülekezetnek. Az istentiszteletek után azonban intenzíven hívogatta magához különösen a betegségről panaszkodó asszonyokat. A házánál tartott összejöveteleken közös imádsággal próbálták egymást gyógyítani. Egyre sűrűbben látogatta meg ezt a köz'össéget Amerikából missziói küldetéssel Budapesten tartózkodó Rároha testvér, az amerikai pünkösdista mozgalom egyik prédikátora. A Dézsi-féle gyülekezetből is sokan felkeresték a pünkösdista színezetű öszszejöveteleket. Dézsi Sándor amikor tudomást szerzett erről, átkot mondott azokra, elhagyni készültek a kis közösséget és egyházat. Mindez azonban nem gátolhatta meg a pünkösdista mozgalom megerősödését Hajdúhadházon. A puritán jellegű paraszti közösség beleolvadt az egyre erősödő pünkösdista gyülekezetbe. Igen fájdalmasan érintette Dézsit keresztlányának, a ma is élő Czibere Gergelynének a pünkösdista gyülekezetben való alámerítkezése. A kis gyülekezet tagjai sorra elmaradtak, vagy baptisták, vagy pünkösdisták lettek, vagy beleilleszkedtek a hivatalos egyházi élet rendjébe. A pünkösdista gyülekezet pedig az 1930-as évek végére Hajdúhadházon megerősödött. Érdekes, hogy a püskösdista gyülekezet kialakulásának első időszakában mindjárt jelentkeztek az elkülönülési törekvések. Még a harmincas évek elején egy kis csoport, az ún. .,prófétások" kiváltak a gyülekezetből és a község „Serkevár"-nak nevezett részén külön összejöveteleket tartottak. Néhány év múlva ez a csoportosulás újra visszatért az anyagyülekezethez. összegezve az elmondottakat megállapíthatjuk, hogy Hajdúhadházon az egyházon kívüli népi vallásosság gyökerei a 17. századi puritánus mozgalomba nyúlnak vissza. A puritán kegyesség által megérintett emberek, a családi bibliaolvasás, családi, házi istentiszteletek tartása által hagyományozták ezt a kegyességi gyakorlatot apáról fiúra. A XIX. század második felében a hivatalos egyház theológiai liberalizmusa túlzott buzgóságnak tartotta, a vallásosság túltengésének bélyegezte ezt az irányzatot. Ezért ki is szorította a hivatalos egyház területéről. Előbb a fentebb ismertetett ecclésiólákban — nem elszakadva az egyháztól, de attól nem is helyeselve és nem is támogatva — az egyház mellett élte a maga kegyességi életét. Molnár Ambrus Kézirat. — DMNA. 1690.77. 1 A tanulmány ismerteti a Hajdúhadházon működő korábbi, egyházi vezetés ellenére működő paraszti ecclésiolókat is, melyre vonatkozó adatokat az 1827 és 1836-os presbiteri jegyzőkönyvi feljegyzésekben talált a szerző „Szent Asszonyok Társasága", valamint „Szent Emberek Társasága"' címmel.