A történelem hétköznapjai - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 20. (Debrecen, 1984)
DOKUMENTUMOK - II. Település — lakás — környezet
Berettyóújfalu, 1931. október 2. EGÉSZSÉGÜGYI ÉS SZOCIÁLIS TEVÉKENYSÉG A BERETTYÓÚJFALUI JÁRÁSBAN Nagyméltóságú Miniszter Űr! Kegyelmes Uram! 1 Mély sajnálattal értesültem arról, hogy az úgynevezett egészségügyi mintajárások megszűnnek, illetve munkateljesítményük a részükre előirányzott költségvetés nagymérvű reductiója folytán, szűkebb körre szoríttatik. Ezzel szemben bátor vagyok felemlíteni, hogy Bihar vármegyében a közel másféléve létesült berettyóújfalui egészségügyi mintajárásban folyó közegészségügyi és sociális munka már eddig is oly eredményeket mutatott fel, mely mely eredmények elérése csupán a mintajárás megszervezésével voltak lehetségesek. A megelőzés jegyében megindult közegészségügyi és sociális munka teremtette meg a községek és a vármegye együttes anyagi és erkölcsi támogatásával az egyes községekben azokat a tanácsadó helyiségeket, amelyekben orvosi tanácsadásban és védőnői gondozásban részesülnek a községnek — leginkább szegénysorsú lakosai. Egy-egy ilyen tanácsadási napon a megjelentek száma átlagban 20—25 egyén. Itt lesznek kitanítva az anyák a gyermekek helyes táplálására, gondozására, itt történik a gümőkóros és venereás betegek kiválasztása, melyek részben a berettyóújfalui gr. Tisza István közkórházban, részben a biharvármegyei tüdővész ellen védekező egyesületben és annak „Napközi Otthonáéban kapják meg a megfelelő kezelést, illetve emeltetnek ki a még egészséges környezetükből. Ezeken a tanácsadási órákon részesülnek oktatásban a heveny és különösen az idült fertőző megbetegedésben szenvedők arra nézve, hogy betegségüket az egészséges emberekre át ne vigyék. A körorvosi székhelyeken alkalmazott általános egészségügyi védőnők intensiv családlátogatásaikkal — a sociális praeventión kívül — ugyanezt a célt szolgálják. A megelőzést, a betegeknek az egészségesektől való különválasztását és az azokon — a körülményekhez mérten való különböző irányú — segítését szolgálja valamennyi iskolás gyermeknek a tanév folyamán való általános orvosi vizsgálata is. Az iskolákban a községek lakosainak áldozatkészségéből létesített s az arra rászoruló tanulók tejtízóraiztatása, a tanulóknál talált defectusok megszüntetése, a szegénysorsú betegeknek háziápolási szerek kikölcsönzése, fertőző gümőkóros betegeknek u. n. fektető sátrakban való elkülönítése, a nagyszámban tartott népszerű ismeretterjesztő előadások, a lakosságnak jó ivóvízzel való ellátása, mind: a mintajárás keretében a hatóságok és a lakosság együttes erkölcsi és anyagi támogatásával folyó munka. Az 1930—31 év telén lebonyolított nyomorenyhítő actió bizonyságot, tett arról, hogy annak legeredményesebb módja az egyes községekben az, ha elsősorban az intelligens és jómódú lakosságot a magasztos cél érdekében valamely társadalmi egyesületben tömörítjük. Ezen társadalmi egyesületnek megszervezése előtt az egyéni jótékonykodás a „koldusoknak" adott alamizsnában merült ki. A rationális segélyezés úgy volt megoldható: hogy a községenként egy egyesületbe tömörültek minden jótékonykodás csupán ezen egyesület keretében, az egészségügyi védőnők családlátogatásai alapján megszerkesztett szegénykataszter szerint, a jótékony adományokra tényleg rászorultakra fordíttatott. Ezen se-
