Hajdú-Bihari kéziratos térképek - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 18. (Debrecen, 1982)

TANULMÁNYOK - Módy György: Hajdú-Bihar megye településtörténeti vázlata a török hódoltságig.

(csak helynév őrizte meg emlékét), Mácsó (1214), Kengyel, Szentdemeter, Szentkozmadamján és Andaháza, melyeket oklevélben először csak a XIV. század végétől említenek. A középkori Szabolcs vármegyéhez tartozó részeken a nyírségi nemzetségek közül bizonytalan időben, de jóval a tatárjárás előtt már megjelent a Balogsemjén nemzetség. Falvaikra csak a XIV. századból vannak adataink: Bánkfegyháza) (1317, Debrecentől keletre), Bélbagos (Bagos, Kutyabagos, 1310, Nyírmártonfalva mellett), Fülöp (1325). A Káta nemzetség egyik ágának korai monostoros helye volt Zám (1220, Hortobágyon a zárni puszta). Hozzájuk tartozhatott a Zám melletti Csecs (1297). A krónikákban „kun" vitéznek nevezett Ohat nemzetsége is már I. István korában megtelepedett vidékünkön. Monostoros központjuk már a XII. század végén Ohat (1220, Hortobágyon az ohati puszta őrzi emlékét), részeik voltak Hort(egyháza) (1261, Balmazújvárostól északnyugatra), Köteles (1317, Hajdúszovát határában), Pércs (Mikepércs, 1270) és feltehetően Egyek (1296) falvakban is. I. István korában megjelennek az első egyházi birtokok is területünkön. A már említett Ártándon 1214-ben a garamszentbenedeki apátság mellett földje és szolgáló népei voltak a leleszi prépostságnak. Az egri püspöki egyház legkorábbi birtokai közé tartozott Csőszd (1220, Polgártól keletre), Fehérszentmargita (Szentmargita, Újszentmargita, 1261) és Papegyháza (1261, a hortobágyi Máta puszta északi része). A szászdi apátságé volt Hortobágy, Szandalék, Pród (1067/1267), feltehetően inkább prédiumok mint falvak. A tordai apátság birtoka Apáti (Körösszegapáti, 1221). A tatárjárás előtt a leleszi prépostságé lett Keresztes (Fancsal, Biharkeresztes, 1214), de a XIII. század végére a váradi káptalan és a váradi Szent Kereszt oltár mesterének birtoka. A várispánság felbomlása után került a váradi püspökség kezére Megyer (Tékmegyer, 1220, Fúrta és Mezősas között). Szoboszló(vásár) királyi vásárvámjának a felét már 1075-ben a garamszentbenedeki apátság kapta meg. Bizonyos, hogy sok területünkre eső települést már a XI. század vége és a tatárjárás között megültek, de okleveles említésük legtöbbször jóval későbbi. Ezek legnagyobb része királyi birtokon vagy várföldön keletkezett. Ilyenek Szabolcs (1453, a Hortobágy folyó és a Sárosér összefolyásánál), Nyék (1213, Berettyószentmárton mellett), Ebes (1332—1337, Debrecentől nyugatra), Peterd (Fegyvernekpeterd, Mezőpeterd, 1291—94), Zomlin (Nagyzomlin, Ártándtól északra, 1215), Poroszlótelke (Poroszlóegyháza, a hajdúhadházi Ligeten, 1382), Darvas (1391), Ondód (1435, Debrecentől nyugatra). Lomb (Szentkereszttelke, Macstól délre) 1213-ban a bihari ispán poroszlójának faluja. Kabar vagy káliz mohamedánok települése a két Böszörmény (Hajdúböszörmény és Berekböszörmény, 1248, ÜL 1291—94). A várbirtokok eladományozásának korában, de ennek előtte is birtokokat szereztek olyan nemzetségek, amelyek központja távol esett vidékünktől, így lett a Heves megyei Aba nemzetség Debrői ágáé Polgár (1229). A borsodi Őrsúr nemzetségbeliek falvai Köpcs (1214, Hajdúhadház és Hajdúsámson között), Demeter (Szentdemeter, 1292, Hajdúhadház és Hajdúböszörmény között) és Bigécs (1300, Debrecen és Hajdúsámson között). Bors-Miskolc nemzetségbeli földesuráról kapta nevét Torna (Boldogasszonyfalva, 1282, Debrecentől délre). A várszerkezet felbomlása és a királyi birtokok megcsappanása során nem minden falu került a világi vagy egyházi nagybirtok kezére. Sokukban, leg-