Hajdú-Bihari kéziratos térképek - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 18. (Debrecen, 1982)
TANULMÁNYOK - Dankó Imre: A kéziratos térképek néprajzi felhasználásának szempontjai.
található (például egy 1817-ből származó térkép a „Tölgyfamakkal beültetett erdőrészt" ábrázolja, Dv. T. 372., 373.). Az eperfaültetésről is van térképünk (1768-ból, Dv. T. 28.). Különben az erdőkkel több térkép foglalkozik. Ezek a legkülönfélébbképpen aknázhatók ki, részletességükről, sajátos szempontjaiktól, módjaiktól függően. Említsünk itt meg három 1838-ból származó vágásrajzot. Mindhárom a „Nagy Csere" különböző részein végzett vágásokból készült. DvT. 1119., 1120. és 1121. Valamint két térképet. Az elsőt 1852-ben készítette „Liszkay Sámuel Erdőmester", „Az egész Savóskút tészen 1214 holdat 1650 Ölével. Villangó a' Savóskúti Erdőknek 1 l i0-d része mely 1852ik évben Cserhántás kedvéért vágás alá kijelöltetett; Kiad Varga fát 364 ölet" címen. DvT. 1179. A másik ugyancsak beszédes című térkép a következő: „A' Savóskúti erdőbenn fekvő Villangó nevű tábla földek úgy az 185718. és 185819. évi vágástérenn levő földeknek térképe Felmérte, kiszámította és lerajzolta Január 26-án 1863. Thót Dániel mk. Erdősz és Mérnök". DvT. 1262. Esetenként a térképek megemlékeznek egy-egy jelentős, öreg fáról is. Az ilyen fák, különböző okoknál fogva, jelentős szerepet játszottak a népéletben (mint például az ohati „nagy Fűzfa" is, 1828. DvT. 553.). A természetes, ha úgy tetszik őstáj maradványait is feltüntetik térképeink (egy 1779-ből származó térképünk a „gyep"-et, mégpedig szőlőben, Dv. T. 51., egy másik — a sok közül —1760-ból pedig a „nádas"-\ a Dv. T. 15. stb.). A kaszálók térképei az állattartásra vonatkozóan szolgálnak értékes felvilágosításokkal (1760. Dv. T. 15. — az ohati pusztát ábrázolja, leírja az ohati és csegei határok között elterülő kaszálókat, nádasokat, halmokat; 1828. Dv. T. 555.; 1830. Dv. T. 580.; 1832. Dv. T. 599 — a csegei és a debreceni határ között elterülő, árkusmenti kaszálókat tünteti föl; 1837. Dv. T. 641. — Kis- és Nagyálomzug; 642. — Szepes; 1837. Dv. T. 643. Hortobágy stb.). Hasonlóképpen a legelőtérképek is (1830. HvT 6. — Nagybagota; 1823. Dv. T. 485. — Nagyhegyes; 487. — Angyalháza, Máta; Dv. T. 749/1-^5. — Álomzug stb.). A földművelés viszonyairól, arányairól, fajtaváltásairól stb. tájékoztat több térképünk (mint például a kölesföldeket föltüntetőek: 1842. BmT 83. — a mikepércsi határban és 84. rT a debreceni Diószegi út folytatásában stb.). Egyik-másik térkép jelzi a tengeri földeket is (1820. Dv. T. 432. stb). Egyik térképünk az újvárosi határban „Kolompiros kert''-et jelez. 1811. Dv. T. 950. Szorosan a földművelő munkával áll kapcsolatban a szérűk feltüntetése (1796. Dv. T. 29. stb.). Térképeink ábrázolják a veteményes kerteket (1811. Dv. T. 239.; 1831. Dv. T. 595. stb.). De különleges kertekről is esik említés (mint például a komlóskertekröl, 1768. Dv. T. 28. stb.). Debrecen vonatkozásában igen jelentősek az úgynevezett kertségek, mind települési, mind pedig mezőgazdasági szempontból. A mára már javarészt betelepült kertségekről igen sok térkép készült (ezúttal csak az egyik legkorábbira hivatkozunk: 1772. Dv. T. 35. — a Varga Kertben levő szekérutat és települést ábrázolja, a telekterületek pontos rajzával). Különben Debrecenben kétféle kert van a térképek tanúsága szerint. Egy 1845-ből származó térkép „T. Berekszászi Pál úr házi kis kertyé"-t jelzi „Özv. Bartha Istvánné házi kertye" mellett (Dv. T. 1158), míg egy másik térképünk „Dalmi János Telekje Ólja Kertyé"-t mutatja 1825-ből, Dv. T. 1052. Debrecenben, a kertségekhez hasonlóan nagy szerepük van a szőlőknek, bár meg kell jegyeznünk, hogy a szőlők legtöbb esetben szőlőskertek s ezek összessége a kertség (Debrecen, 1808., „Szatmári Mihály szüretelő Helye", „Esk. Szikszai Sámuel Ur Szüretelő Helye", ,,A' Kertség Forduló He-
