Hajdú-Bihari kéziratos térképek - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 18. (Debrecen, 1982)

TANULMÁNYOK - Mesterházy Károly: A kéziratos térképek régészeti hasznosítása.

falvak területét. így született meg Debrecen óriási határa is. Az elpusztult falvak határait azonban gondosan védelmezték, határdombokkal megjelölték részletesen leírták, nehogy az illető község, illetve bérlő kárt szenvedjen. (DvT 232, DvT 306, DvT 622 stb.)

5 Az elpusztult községek határait a puszták határai őrizték meg számunkra, a puszták neve pedig a községek, falvak neveit. Ily módon a XV—XVI. századi, de gyakran korábbi falvak területét is megbízhatóan kijelölhetjük (pl. Szentkozmadamján és Andaháza területe BmT 35, Herpály: BmT 48, Elep: DvT 447, Pallag: DvT 497, Vid: HvT 4, Tedej: HvT 5/b, Szentmargita: SzmT 16, Bót: HvT 59, DM SzmT 3, 4, Sima: DM SzmT 4, Szegegyháza HvT 58, DM SzmT 4, Kiskereki: DM BmT 1, Petri: DM SzmT 1, Bozsód: BmT 221). A Hortobágyra és a történeti Debrecen területére vonatkozó kéziratos térképeket először Zoltai Lajos használta fel a középkori települések helyének meghatározására. Munkája mind a mai napig megbízható kézikönyv.

6 Zoltainak ilyen módon sikerült Nagy-Debrecen területén a középkori településhálózatot szinte teljes pontossággal felvázolnia, megállapítania a középkori településhatárokat, a középkori településmagokat, templomokat feltüntetni, illetve régészetileg felkutatni. Természetesen Zoltai működése óta a kéziratos térképek száma jelentősen megszaporodott a Levéltárban, tehát egyes adatai javíthatók, pontosabbá tehetők. Másrészt pedig munkáját tovább lehetne folytatni az összes kéziratos térkép felhasználásával az egész megye területére vonatkozóan, így az eljövendő régészeti kutatás számára egy biztos történeti földrajzi alap állna rendelkezésre. Természetesen a kéziratos térképek csak a XIV—XV. századokra érvényes adatokat tartalmaznak. Jelen pillanatban azonban még erre az időre vonatkozó ismereteink is nagyon hiányosak. A XIV. század előttre vonatkozóan főleg a régészeti terepbejárások fognak eligazítást adni. De a megbízhatóan tisztázott XIV—XV. századi települési kép ismerete ehhez feltétlenül szükséges. Ennek elengedhetetlen feltétele a kéziratos térképek adatainak összesítése és segítségükkel a XV. századi településhálózat megrajzolása. Az ilyen módon megszerkesztett térképek az okleveles adatok értelmezéséhez is nagy segítséget jelentenének esetenként. A kéziratos térképeken gyakran nemcsak az egykori falu határai, hanem a falu, a település helye is fel vannak tüntetve. Az elpusztult településeket többnyire a Telek néven jelzett határrészek jelzik. A régészeti terepbejárások minden esetben igazolták azt, hogy a térképek által Telek néven jelölt helyeken középkori falvak voltak, pl.: Furta-Telek, Szerep-Górételek, Téglás-Telek

7 stb. Térképes adatokkal meghatározhatóvá válik Told (Telekföldek BmT 67), Szomajom (Telek, BmT 98), Újlak—Berettyószentmáriton határában (Telek, mellette Újlaki tető nevű határrész, BmT 100) stb. Szerep falu szélén egy Kár—Telek nevű határrészt (BmT 8) találunk, ennek régészeti azonosítása szintén magára várat, bár itt biztosan nem az egykori Szerep helyét kellene keresnünk. Hajdúhadház határában a Poroszlótelke, Poroszlóegyháza, sőt Poroszló tava helynevek a X—XI. századi Poroszló falut lokalizálják (DM SzmT 2, 3, 4). Téglás határában a Szentlélek völgye helynév a XIV. században oklevelesen adatolt Szentlélek falu helyét mutatja. Templomát 1962-ben tárták fel. Néha a helynevek ismeretlen falvak felbukkanását is eredményezik. Ilyen helynevek főként kora Árpád-kori, X—XII. századi falvainkra adnak felvilágosítást. Az adatok valódiságát és településtörténeti értékét azonban csak régészeti kutatások igazolhatják és bizonyíthatják. Ilyen X—XII. századi telepek