„...Munkát, szellemet, észt...” - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 17. (Debrecen, 1981)

DOKUMENTUMOK

Kele László pénzügyi tanácsos, tanács-tag, javasolja, hogy az 1948-as centenáriumi eseményekkel kapcsolatban hirdessen pályázatot a Tanács Bihar vármegyei vonatkozásban, olyan színdarab megírására, amely az 1848— 49-i eseményeket nem Széchenyi és Kossuth, hanem a magyar parasztság és jobbágyság szemszögéből nézve dolgozza fel. Többek hozzászólása után Tanács felkéri Kele László pénzügyi tanácsost, hogy javaslatát határozott formába öntve nyújtsa be, hogy a legközelebbi tanácsülésen foglalkozhasson vele. Elnök a jegyzőkönyv hitelesítésére Szarvas Imre és Kele László tanácstagokat, kérve fel megköszöni a megjelenteknek az érdeklődést, kéri, hogy a vármegye szabadművelődésének előrébbvitele érdekében hathatósan működjenek közre, a gyűlést bezárja. Kmf. Fogalmazvány. — HBmL. XXIV. 504/b. 2. — 1810/1947. 41 Debrecen, 1947. június 12. BESZÁMOLÓ A MÁSODIK TÉLI SZABADEGYETEMRŐL A Második Téli Parasztegyetemet azzal a céllal indítottuk, hogy előmozdítsuk a tehetséges parasztifjak kulturális képzését és a kultúra szerves összefüggéseinek feltárásával tudatosítsuk a korszerű problémákat. Ez meg is valósult az előadások során, amikor az előadók a problémák felvetésére, megtárgyalására és tudatosítására törekedtek s nem egyszerű ismeretközlésre. Az előadások anyaga: magyar nyelv és irodalom, politika, történelem, gazdaságpolitika, társadalomtudomány, és folklór. A szervezkedést a Szabadművelődés szervei, főispánok, jegyzők, tanítók, stb. és a Népi Ifjúsági Szövetség helyi szervezetei segítségével végeztük. Az eredményt abban látjuk, hogy hallgatóink nagy része falujukban igen tevékeny kultúrmunkát végeznek, sokan iskolába beiratkozva tovább-tanulnak, külföldi tanulmányúton vannak, s kivétel nélkül mindnyájan továbbképzik magukat a megadott lehetőségek szerint. Nehézségei főként anyagi természetűek voltak. Ez már a szervezésnél meglátszott, például a nádudvariak azért nem tudtak bejönni az egyetemre, mert nem volt ruhájuk, csizmájuk, mi pedig nem tudtuk őket ezzel segíteni. Az egyetem egész időtartama alatt nagy pénzhiánnyal küzdöttünk: a hallgatók ellátását, a fűtést-, a világítást, az előadók tiszteletdíját, stb. a legnagyobb nehézségekkel biztosítottuk. Másik problémánk: Előadóink közül csak azok találták meg a kapcsolatot a hallgatókkal, akik maguk is parasztszármazásúak, vagy erős korábbi