„...Munkát, szellemet, észt...” - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 17. (Debrecen, 1981)

TAAR FERENC: Egy népművelő visszanéz — Gondolatok és emlékek a Hajdú-Bihar megyei iskolán kívüli népművelésről (1945—1956)

hogy a szellemi szükséglet, amint az elemi életfeltételek megteremtődnek, nyomban jelentkezik, mint a lélek természetes szükséglete. Mikepércsen már a felszabadulás másnapján (!) megkezdődött az iskolai tanítás. A szovjet hadsereg Híradó címmel kiadott magyar nyelvű újságját egymás kezéből tépték ki az emberek mindenütt. Debrecenben kevéssel a város fölszabadulása után — 1944. októberének végén — a szovjet városparancsnokságon megbeszélésre gyűltek össze a megye és a város képviselői, s az egyházak megbízottai, hogy megtárgyalják — többek között — a kulturális értékek védelmét. Októberben már itt-ott játszottak a mozik. November közepén megjelent a kommunista párt napilapja, a Néplap. Balmazújvároson ez időben alakult meg a „Munkások és Parasztok Falutanácsa", amely — többek között — intézkedett az iskolák megnyitása, valamint a kulturális élet megindítása felől. Debrecenben az Ady Társaság december 5-én már megtartotta újjáalakuló ülését, kezébe vette a Csokonai Színház ideiglenes irányítását, a MADISZ-szal közösen József Attila emlékünnepséget rendezett (ez volt az első irodalmi ünnepség a felszabadult Magyarországon!). A Déri Múzeum igazgatója — dr. Sőregi János — december közepén megnyitotta a 23 000 kötetet számláló városi közkönyvtárat. Kezdtek éledezni a nagymúltú munkás énekkarok és színjátszó csoportok, mindenekelőtt tárgyi javaikat szedegették össze, ami megmaradt. Falvainkban leghamarabb a fiatalok találták meg a közösségi élet újraélesztésének lehetőségeit, megnyíltak a népkörök, olvasókörök. A romok fölött mozdult, éledt a kulturális élet is. Szinte mindenütt elsőként a kommunista pártszervezetek alakultak meg s példát mutatva kitárták helyiségeik ajtait a kulturális közösségi alkalmak előtt. Aztán sorban megalakult a többi párt, életre keltek a szakszervezetek, új ifjúsági és nőszervezetek, különféle egyesületek és szervek láttak napvilágot s ezáltal egyre-másra gyarapodtak a kulturálódás lehetőségei is. Nincs itt lehetőségem arra, hogy elemezzem — noha nem lenne haszon nélkül való — miként vált nem sokkal később a kulturális tevékenység a hatalomért folyó politikai harc eszközévé is ezekben az időkben, ez megint külön tanulmány témája lehetne. Az Ideiglenes Kormány megalakulása — 1944. december 21. — után hozzálátott a közoktatás és a népművelés állami vonalon történő szervezéséhez, kibontakozása elősegítéséhez. Az első hónapokat a fölmérő, számbavevő, elsősorban a legfölső állami vezetés szervezeti kereteinek kialakítására irányuló munka jellemezte. Majd csak 1945. szeptember 6-án jelent meg a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium 44 300/1945. VI. számú rendelete, amely a kialakítandó szabadművelődési szervezet működési alapelveit, szervezeti fölépítését és feladatait fogalmazta meg. Érdemes idézni a bevezető mondatait: „A demokratikus politikai fordulat új helyzet elé állította az iskolán kívüli népművelés munkáját. Az alsó társadalmi rétegek politikai hatalomra tettek szert, kezükbe vették sorsuk intézését, így önművelődésük irányítását is. Az iskolán kívüli népművelés egyszeriben a társadalom öntevékenységévé lépett elő. A felszabadult társadalmi erők ma már pártok, szervezetek, egyesületek keretei között végzik a maguk önmű-