„...Munkát, szellemet, észt...” - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 17. (Debrecen, 1981)
DOKUMENTUMOK
Hajdúszovát, Darvas, Nádudvar csoportjait, amelyek egyben az újról, a megváltozott életről szólva, magas művészi színvonalról is tanúskodnak. További fejlődést értek el a nemzetiségi együtteseink is. Ezek közül, különösen Körösszegapáti táncegyüttese és Pocsaj vegyeskara. Jellemző volt, hogy a kultúrotthonok már lényeges támogatást nyújtottak az együtteseknek. Nem véletlen, hogy a legjobb csoportok — mint pl. berettyóújfalui, kabai, püspökladányi, hajdúböszörményi, hajdúszoboszlói, stb. nagy százaléka kultúrotthonban működik. Kétségkívül igaz és megyénkben is tapasztaltuk, hogy a fejlődés az említetteken kívül különösen abban mutatkozik, hogy a legjobb és gyenge együttesek közötti színvonalkülönbség nagymértékben csökkent. A tömegmozgalom tehát komoly lépést tett a művészi színvonal emelkedése útján. Természetesen, még mindig van lemaradás az állandó és rendszeres politikai, sőt szakmai nevelésben is. Amíg Hajdúszováton a Kodály tszcs, népiegyüttes rendszeresen tanul politikai és szakmai vonalon egyaránt, addig jó néhány csoportunk csak a versenyre készült, keveset törődve a rendszeres politikai-szakmai neveléssel. Tapasztaltuk továbbá azt is, hogy a versenyre beiktatott műsor, és amit versenyen kívül mutatnak be egyes csoportok, politikai és művészeti szempontból erősen kifogásolható. Találkoztunk a verseny folyamán azzal a hibával is, hogy saját erejüket meghaladó művek tanulásába kezdtek egyes együttesek. örvendetes, hogy színjátszó vonalon a „háromfelvonásos láz", amely még tavaly uralkodott, az idén szinte teljesen eltűnt. Sok még főleg falvakban az úgynevezett „népszínműs", üzemi vonalon pedig a „ripacskodó" előadásmód, annak ellenére, hogy a Sztaniszlavszkij Munkás Stúdió példája komoly segítséget jelenthetne ezen csoportok számára is. A kórus-mozgalom területén főleg úttörő énekkaroknál legnagyobb a fejlődés. Azonban az a tapasztalatunk, hogy a felnőtt énekesek még mindig kevés számban énekelnek munkásmozgalmi dalokat. Az úttörő kórusoknál pedig több felnőtteknek való mű van műsoron, mint gyermekdal. Amenynyire örvendetes, hogy felnőtt kórusaink helyi gyűjtésű népdalokat énekelnek, olyan hiba, hogy ezt alig teszik a gyermekkórusok, a helyi gyermeknépdalokat illetően. Népitánc vonalán ez a helyzet jóval jobb a gyermekeknél is. Álmosd, Hajdúhadház, Püspökladány, Debrecen úttörőegyüttes és még több tánccsoport helyi gyermek népi játékot dolgozott fel. A felnőtt táncegyütteseknél — bár itt is nagy a fejlődés —, főleg a művek mondanivalójának kifejezését illetően s a népviseletek alkalmazásának terén (a mi megyénkben ez nagy jelentőségű) — a szakképzett oktatók hiánya még mindig érezhető. Bábegyütteseink munkájában fejlődés mérsékeltnek mondható, úgy a számszerű, mint a minőség emelkedése szempontjából. Igen kevés a szakképzett vezető. A Debreceni Obrazcov bábstúdiónak sok tennivalója lesz a bábozás propagandája, illetve annak minőségi színvonalának emelése kapcsán.