„...Munkát, szellemet, észt...” - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 17. (Debrecen, 1981)

DOKUMENTUMOK

Másik komoly hiányosságként kell megemlítenünk azt, hogy ellenőrzéseinket járműhiány miatt tervszerűen végrehajtani nem tudjuk. Ezen úgy igyekszik segíteni az osztály, hogy a tanulmányi felügyelőket kérte fel az ellenőrzésre. Képzőművészet: A debreceni képzőművészet hosszú ideig, még a felszabadulás után is élte a maga egyéni életét, szinte elefántcsonttoronyba húzódtak vissza. Alkotásaikat nem a nép problémái köréből vették, hanem önmagukért való művészetet folytattak. Látván osztályunk ezt a súlyos hibát, az irányt arra vette, hogy a képzőművészeket, vagy erre hajlamot érző dolgozókat az, úgynevezett Képzőművészek Munkacsoportjába bevonta. Ez a munkacsoport megfelelő irányítás mellett igen szép eredményeket mutatott fel. (Kiállítások rendezése, legutóbb a megyei kiállítás.) Célunk az, hogy ezzel a csoporttal vigyük előre a szocialista, realista művészetet. A feladat sikeres végrehajtásához feltétlen kívánatos, hogy ezen művészek és dolgozók részére feltétlenül kollektív műterem álljon rendelkezésre, anyagi támogatással. Képzőművészeti Szabadiskola munkája: Átérezvén ennek a munkának nagy jelentőségét, Népművelési Csoportunk következetes munkája után végre elérte azt, hogy a 65 tagból álló szabadiskola számára végre állandó helyet biztosított a Központi Kultúrotthon kistermében, mert idáig részükre állandó helyet, a különféle ellenállások miatt biztosítani nem tudtunk. Itt végzik lelkesen forradalmi munkájukat. Kívánatos lenne, hogy a Városi Tanács vezetősége gyakrabban meglátogatná ezt az iskolát. Állandó Bizottság munkája: Minden hónapban egyszer állandó bizottsági ülést tartunk. Szomorú tény az, hogy személyes meghívás után is a hét tagból alig hárman, négyen jelennek meg. Irányt vettünk arra, hogy még e hónapban külső, aktív tagok bevonásával az Állandó Bizottságot kilenc főre emeljük. Az Állandó Bizottságok mellett beszerveztük a Népművelési Albizottságokat, amikor a város területét 12 népművelési körzetre osztottuk fel. A beszervezett 20 tagú bizottsági tagból alig jelenik meg 5—10 tag. Mindent elkövetünk, hogy ezt a bizottságot is aktivizáljuk. Hiányossága ennek a bizottságna az, hogy éppen azok nem jelennek meg, akiknek példát kellene mutatni, például üzemi kultúrfelelősök. Mindezen tények feltárása mellett kultúrforradalom területén mégis szép eredmények bontakoznak ki az évfolyamán. Komoly eredményként könyvelhetjük el azt, hogy 92 kultúrcsoport indult a tavaszi városi kultúrverse-