100 éves a Vöröskereszt - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 16. (Debrecen, 1981)

DOKUMENTUMOK: - 30. A Magyar Állami Tüdőbeteg Gyógyintézet igazgató-főorvosának jelentése a „Gyógyíts jobban" mozgalomról Debrecen, 1951. március 1.

tapasztalataikat egymás között kicserélték és a felajánlásban kitűnteket példaképül állították, a lemaradottakat pedig útmutatással látták el. Eddigi felajánlásaink teljesítéséről az alábbiakban számolhatunk be: Általánosságban megállapítható, hogy dolgozóink megértették a „Gyógyíts jobban" mozgalom jelentőségét és az egyes tervértekezletek hangulatáról megállapítható, hogy a mozgalom fellendülésében örömmel vettek részt. Hogy intézetünk dolgozóinak a felajánlási teljesítményét emelhessük, szükségesnek láttuk, hogy a mozgalom jelentőségét betegeinkkel is ismertessük és azok aktív támogatását is biztosítsuk. Ezért felajánlásainkat a betegekkel is ismertettük és a beteg bizottság útján állandóan kapcsolatot tartottunk fenn betegeinkkel ezen a téren is. Megállapítható az is, hogy betegeink is megértették a felajánlások jelentőségét és az eredmények elérésében nagy szerepe van betegeink megértő támogatásának is. Vonatkozik ez elsősorban az energia takarékosságra, különösen pedig a kenyérrel való takarékosságra. Régi tapasztalatunk volt ugyanis az, hogy igen sok kenyér került a moslékba. Ezt a kérdést úgy szerveztük meg, hogy az ebédlőben étkező betegeink részére nem adtuk ki a napi kenyérmennyiséget, hanem kenyérkosarakat szereztünk be és minden beteg csupán annyi kenyeret vett ki a kenyérkosárból, amennyit el is tudott fogyasztani. Már ezzel is jelentős megtakarítást értünk el. Sajnos, az osztályokon ez nem volt tapasztalható. Az történt ugyanis, hogy azok a betegek, akik az ebédlőben étkeztek ugyan, azonban ha például hazulról szalonnát, vagy húsételt kaptak, az ebédlőben levő kosárból 5—6 darab kenyeret is felvittek a kórterembe, amit teljes mértékben nem tudott elfogyasztani, és így egész felszeletelt kenyérdarabok kerültek a moslékba. Ezt a problémát úgy oldottuk meg, hogy tudattuk azokkal a betegekkel, akik az ebédlőben étkeznek ugyan, de ha osztályon kenyérre van szükségük, kenyérszükségletükról az osztályos ápoló személyzet kívánságukra megfelelő mennyiségben gondoskodik. Az egyes osztályokon a kenyérpazarlás lemérésére külön gyűjtő ládákat rendszeresítettünk és hetenként lemértük a moslékba kerülő kenyérmennyiséget. Azt tapasztaltuk, hogy a betegek között végzett felvilágosító munka kapcsán ilyen módon a moslékba kerülő kenyér mennyisége rohamosan fogyni kezdett, aminek az eredménye az lett, hogy havonta 900,— forint értékű kenyérmennyiséget tudtunk megtakarítani úgy, hogy betegeinket teljes szükségletüknek megfelelő kenyérmennyiséggel elláttuk. Hasonló szívós felvilágosító munka eredménye az is, hogy havonta a villanyszámlánkat 1500,— forinttal tudtuk csökkenteni, anélkül, hogy a villanyáram szolgáltatásában megszorított rendelkezéseket alkalmaztunk volna. Megszerveztük a konyha tüzelőanyag-takarékosságát is, ami havonta 110,— Ft. megtakarítást eredményezett. Műszaki dolgozóink is igen komolyan kivették részüket a kongresszusi felajánlásunkból. A központi fűtésnél dolgozó fűtők havonta 15%-os megtakarítást értek el, ami átlagosan havonta kb. 5000,— Ft értékű megtakarítást eredményezett. Ezen megtakarításnál azonban figyelembe kell venni, hogy a tél szokatlanul enyhe volt, másrészt azonban ezt az eredményt műszaki dolgozóink rosszabb minőségű szénnel érték el, mint amilyen szenet egy évvel ezelőtt fogyasztottunk. A gazdasági iroda az irodaszerekkel való megtakarítással havi 110,— Ft megtakarítást ért el.