100 éves a Vöröskereszt - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 16. (Debrecen, 1981)
DOKUMENTUMOK: - 26. A Nemzeti Segély Hajdú vármegyei titkársága tájékoztatást ad a debreceni szervezet 1946. évi tevékenységéről Debrecen, 1947. március 31.
külözhetőről, ha akarja, tud adni abból, amiből neki is kevés van azok számára, akiknek semmijük sincs. Ha a társadalom ezt teszi, nem jótékonykodik a szó régi értelmében. Nem azért ad, hogy fenntartani segítsen egy olyan rendszert, amelytől a nyomorúság elválaszthatatlan. Azért ad, hogy megerősítsen egy olyan rendszert, a nyomorúságot ki fogja küszöbölni. Amikor ad, tudatában van annak, hogy a demokráciát szolgálja, tisztában van azzal, hogy a magyar nép jobb jövőjéért hoz áldozatot. Aki most adakozik, épp úgy a demokratikus Magyarország megszilárdításáért harcol, mint a munkás, aki a Kossuth hidat építette, vagy aki vasúti mozdonyt állított helyre. Legfontosabb feladatunk az általános gyermekvédelem. Segítjük a fasizmus és háború elesettjeit, széleskörű támogató munkával igyekszünk új családi életet teremteni az arra rászorult tömegek nincstelenségének átvészelésében. A nemzeti egységpolitikáját magunkévá tevő vezetőn, bátor harcot a fasizmus maradványainak megsemmisítéséért, — a békéért! A magyar köztársaság Elnökének, a magyar társadalomhoz ez év március 12-én kibocsátott felhívásában olvashatjuk: ,,Tudom, hogy a magyar nép helyzete igen nehéz, s a magyar kormányzat és minden közületi szervünk súlyos gondokkal küzd." „De egvre szeretném mégis felhívni mindenki figyelmét." „Amikor azt mérlegeli, mire adja azt a keveset, ami rendelkezésére áll, ha én sorrendet állítok fel — mindig a magyar ifjúság ügye a legelső." „Az ifjúság elveszett éveit nem lehet visszahozni soha, azért, ha kevés is, amivel rendelkezünk, az első fillért tegyük le a magyar ifjúság sorsának megjavítására." „Nagy elégtétellel tartozik nekünk a nemzet: helyre kell hozni azt, amit a bűnös múlt urai a munkásság és a parasztság ellen vétettek." Említettük, hogy munkánk lényege a társadalom szolidaritására, a társadalom önsegélyére épül. Hogy mennyire nagy már az a szolidaritás, azt a Nemzeti Segély ez év április hó 11-én kezdődő első kongresszusa világosan megmutatja. Kongresszusunk a demokratikus pártok vezetői, azok feleségei, közéleti vezető férfiak, stb. védnökök és felszólalók csatolt beszámolónkat kivonatosan a kongresszuson ismertetni fogják. Meggyőződésből állítjuk, hogy Budapest után a legnagyobb munkát Debrecen mutatja fel. A végzett munka azonban nem tökéletes és nem teljes, mert életrehívott intézményeinket fejleszteni, létszámokat növelni, új intézményeket létesítenünk kell. — Mivel nemcsak Debrecen városának, hanem egész Hajdú megyének kitűzött feladat céljából szolgálatára állunk, ha intézményeink tízszerte nagyobb befogadó képességűek lennének Debrecen és Hajdú vármegye segítségre rászorult elesettjeinek kérdését még nem oldották volna meg. — Szeretném, ha az 1947-es programunk alapján a társadalom belátná, hogy a dolgozókért — pártkülönbség nélkül — munkálkodó Nemzeti Segély azoké, — akik fenntartják, az egész magyar demokratikus társadalom dolgozó tagjaié. Szép példa a segíteniakarásra a budapesti üzemi munkásság egységes elhatározása, melyszerint bérüknek 1/2 százalékát felajánlották a Nemzeti Segély céljaira. — E példát Debrecen több nagyüzeme március hóban már követi. Követték a példát több helyen. A közhivatalnokok, de támogatásra találtunk már Debrecenben az iskolák egyes osztályainál is.