„Ha majd a szellem napvilága…” - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 13. (Debrecen, 1979)

Dokumentumok - II. Ismeretterjesztés

akciót a munkás-előadások érdekében. Szerintünk ez a legfontosabb eszköz a társadalmi s szellemi ellentétek békés kiegyenlítésére. A filantrópia munkaszünetet biztosít a kézimunkásoknak törvényszerűleg, akár a mulatóházak tulajdonosainak existentiáját kívánta volna e törvény fényesen biztosítani, — a pihenő munkás fentartás nélkül át van szolgáltatva a költséges és káros szórakozásnak: ma időszerűbb mint bármikor hangsúlyozni, hogy városunkban a közélet vezérembereinek, a honoráczioroknak ügyvédek, orvosok, lelkészek, tanárok és tanítóknak össze kell fogni, öntudatos akciót kell kezdeni, hogy minden vasár- és ünnepnapon a kézimunkás és földmíves gondosan előkészített, vonzó, népies nyelven írt, vagy előadott szellemi táplálékot nyerjen, hogy apránként kedvelje meg a nemesebb szórakozásokat, terelődjék figyelme a munka becsére, a szorgalom és ész hatalmára, a különböző ismeretágak mezejére, hogy tisztuljon felfogása, oszoljék balvéleménye és tanulja meg a társadalomban a munka becsét. Erre nyílik mindig kedvező alkalom és tárgy. Az sem lehet ellenvélemény, hogy beállt a tavaszi munka. Vasárnap délutánonként mindig lesz hallgató publikum. A mi a felolvasások tárgyát illetik: gazdáknak igen időszerű a jövedelmező termelési ágakról, az okszerű gazdálkodásról, a gazdasági növényeket pusztító bajok elleni védekezésekről felolvasni, egy-egy új rendeletet ismertetni stb. — így pl. mint a milyen felolvasást tartottak közelebb nálunk a kendertermelésről, melynek felkarolását többen helyeselték is, de elég aláíró nem akadt; többszöri ismertetés mellett a közönség fegyelme még inkább fel levén híva, a siker nem maradhat el. Mert ha mindig a megszokott, de kevés jövedelmet hajtó gazdasági-ágak termelésénél maradunk meg, s a jövedelmezőbbet elvetjük: akkor ne csodálkozzék a gazda, ha panaszkodni kénytelen. Időszerű tárgy például most a hesseni legyek elleni védekezés is. Tehát van anyag a felolvasásra. Az egyes olvasó-körök körtagjaik igényeinek s foglalkozásuknak megfelelő tárgyú felolvasásokat rendezhetnének. Csodálatos, mi nékünk népirodalmunk nincs. Az állam a jó könyvek kiadását beszüntette, — mert mennyi szatíra van benne, — nem tudott konkurrálni a ponyva irodalmával. Jókaival élén a legillusztrisabb nevek álltak össze, hogy a népnél megszerettetik az erkölcsöt, magyar irodalmi munkát, mindhiába. Jókai és nagynevű társai lennének ennek okozói? Aligha! Okozta a terjesztés módja. A vásári ponyva selejtes férczmunkáit és czégéres erkölcstelenségét szintén csak ponyván lehet ellensúlyozni. A munkás-felolvasások mellett egyenrangú tényező az olcsó könyv is. A könyvkérdés azonban nem rajtunk múlik, ellenben a munkás-előadások rendszeresítése teljesen az itteni társadalom mulasztása folytán késik. Pedig a hol a munkáselőadásokat ügyes, szakavatott férfiak vezetik, ott a jó hatás szemlátomást mutatkozik. Társadalmi, erkölcsi, sőt politikai hiányokat áthidal, többet tesz