„Ha majd a szellem napvilága…” - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 13. (Debrecen, 1979)

Dokumentumok - II. Ismeretterjesztés

magáévá a társadalom. Míveljük a népet! Legyen a mi egyesületünk: Közművelődési-egyesület! De hogyan? A végtelen tudománynak egy-egy parányát formáljuk alakba, dolgozzuk fel népies modorba s olvassuk fel a magyar népnek. Válogassuk ki a közérdekű tárgyakat, ismertessük meg népünket városunk intézményeivel; nyújtsunk neki a gazdaság körébe vágó ismereteket: a fanemesítés, gyümölcsészet, szőlőtermelés, konyhakertészet, tehenészet, baromfitenyésztés stb. stb.-ről tartsunk feolvasásokat. Majd lapozgassunk a történelembe, s keressük ki, ismertessük meg azt a kort, melyben a „hajdú" elnevezés olyan általános becsülés tisztelet, majd félelem tárgya volt, vagy egyes történelmi esemény vagy alak ismertetésével szerettessük meg népünkkel ezer éves történetét, hogy olvasgassa azt s tanuljon belőle nemesen érezni és gondolkozni. Olvassunk fel népünknek a magyar irodalomból, annak mélységes tengeréből hozzuk fel az igaz gyöngyöt beláthatatlan mezejéről szedjük össze az illatos virágot, ismertessük meg neki az igazán lelket nemesítő magyar verseket, melyekben az igazi érzés magasztossága oly felemelőleg hat még az egyszerű lélekre is, ismertessük meg népünket Petőfi, Arany, Tompa s a többi jelesünkkel, hogy ezeknek művei általánosak legyenek hazánkban, mert e dicsők műveikből tanulhatni igaz hazaszeretetet. Ismertessük meg őket az igazi népköltészettel, a nép dalaival románczaival, azokkal az egyszerűen szép dalokkal melyeket a pásztor furolyájába sír, azokkal a dalokkal, azokkal az igaz gyümölcsökkel, melyek nem a barangoló demagóg népköltők kotyvasztójából kerülnek elő, hanem a nép fia maga teremt igaz érzéséből. Óh jertek azért! A „Gönczi-egyesület" hajdú-szoboszlói köre megkezdte működését, márczius 5-ikétől kezdve vasárnaponként népszerű felolvasást fog tartani. Jöjjön el a felolvasásokra az értelmes módos gazda, bizonyára tanulni fog, közismeret mellett tanul szeretetet emberbecsülést s nem kétlem, hogy méltánylás és bizalom támad lelkében csak az iránt is kik anyagiakban nála szegényebbek, de szellemi tehetségükkel munkálkodnak a közért. Jöjjön el a negyedtelkes, s jöjjön a szolgalegény. Hagyjátok ott a malom zsíros kártyáját, a korcsma bűzhödt légkörét, ördög italát. Jöjjön el a „nép" a proletár kinek senkije sincs, míg a szegleteken naptól melengetné tétlenségből zsibbadt tagjait, itt jó társaságban lesz s tanulni fog munkakedvet, szorgalmat. Nyomtatott. — Szoboszló és Vidéke, 3. évfolyam 1893. 9. sz. február 26. 1—2. old. Fenti címen.