„Ha majd a szellem napvilága…” - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 13. (Debrecen, 1979)

Dokumentumok - I. Az iskolán kívüli népművelés szervezete és általános helyzete

tőművészeinek termékeit mutatják be. Tehát nagyon szűk korlátok közé van­nak szorítva. Örvendetes dolog, hogy Debrecen kulturális életének e nagy hiányosságán maga az állam kormány óhajt segíteni. A vallás- és közoktatásügyi minisztérium az Országos Szépművészeti Múzeum igazgatójának ajánlatára elhatározta, hogy a Szépművészeti Múzeum depozi­tóriumából Debrecennek egy nagyértékű képgyűjteményt juttat örök letétként. A kollekciót úgy állítják össze, hogy abban egyrészt a klasszikus iskolák minde­nike lehetőleg képviselve legyen egy-egy műalkotással, másrészt a magyar fes­tőművészet kifejlődése is szemlélhető legyen a legnevezetesebb magyar művé­szek képein. A képek kiválogatása most van munkában, úgyszintén a kiszemelt helyiség átalakítása. Mihelyt ezek befejezést nyernek, Debrecen még a háború alatt hoz­zájut a maga nyilvános képtárához. A jövő feladata már csak ennek továbbfej­lesztése lesz és az, hogy a gyűjtemény nagy értékének megfelelő otthont bizto­sítson majd, a létesítendő közművelődési házban. Ez az állandó képtár, — mely természetesen épen úgy, mint a múzeum, díj­talanul fog a látogatók rendelkezésére állani — megbecsülhetetlen eszköze lesz a tömegízlés fokozatos fejlesztésének. Az a közönség, mely ott megismerkedik a festőművészet remekeivel, nem fog többé művészietlen olajnyomatokon, vagy ami még rosszabb, üzleti számítással dolgozó festőmesteremberek olcsó úgynevezett „műalkotásain" kapni. És meg­szűnik talán közönségünk egy részének — még pedig módosabb részének —, az a felfogása, mely a képben a díszes keretet nézi legtöbbre, és az után indul, vájjon a megvásárlandó kép „passzolni" fog-é a szalonbútorok közé. El kell jönni annak az időnek, mikor közönségünk annyira nevelődik, hogy a műalkotásban a benne rejlő örök értéket fogja keresni s a bennök való gyönyör­ködést, mint élvezetet és tartalmat adó lelki élményt, fogja keresni és értékelni. Ehhez való nevelőiskola lesz a nyilvános képtár és ezért van szükség nyilvános képtárra. Sokkal kedvezőbb a helyzet a zene- és énekművészet terén. Debrecen közönsége elismerten egyike a vidék leginkább dalkedvelő és zene­értő publikumának. A kollégiumi kántus és a Városi Dalegylet országos hírűek. Volt idő, mikor hírük túlszárnyalt az ország határain és a külföldön szerzett babérokkal gyara­pították városunk hírnevét. E részben más feladat nem várakozik ránk, mint lelkes támogatással és meg­értő felkarolással megtartani azt a színvonalat, melyet Debrecen el tudott érni. Hasonlóképen elismerésreméltó módon karolta fel Debrecen társadalma a zeneművészetet is. Két társadalmi egyesülete vetélkedve igyekezett a zenekultúrát meghonosítani és népszerűsíteni a magasabb fajú zenét. Törekvéseiket szép siker koronázta.

Next

/
Oldalképek
Tartalom