„Ha majd a szellem napvilága…” - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 13. (Debrecen, 1979)

Dokumentumok - I. Az iskolán kívüli népművelés szervezete és általános helyzete

a választottak szűk társaságából kerülnek ki. A nagy művészek ma milliókhoz szólnak s viszont milliók lelkéből kapják alkotásaikhoz az inspirációt. Lássuk már most, hogy állunk művészetek dolgában Debrecenben. Sajnos, kedvező feleletet nem tudok adni. A művészeteknek Debrecen sohasem volt Árkádiája. Ha az okokat kutatjuk, megtaláljuk a város történetében és a természettől adott helyzetében. Építészet és szobrászat például ritkán fejlődik olyan helyen, ahol hiányzik a hozzá való márvány és más nemes anyag. Vályogból és téglából nem lehet Dogepalotákat építeni. Ezért van az, hogy az alföldi magyar városok úgyszólván teljesen műemlékek nélkül maradtak. A másfélszázados török uralom, a sok hányattatás kora szintén nem volt alkalmas idő a művészetek fejlesztésére. Nem kedvezett ennek a város kálvinista mivolta sem. A kálvinizmus míg egyrészt a maga kemény erkölcsi szigorúságával megbecsülhetetlen szolgálatot tett a puritán debreceni jellem kialakulásánál, másrészt azonban a művészetek kifejlődését nem mozdította elő. Egyetlen művészeti ág, a karének nyert jogosultságot s szép fejlődést is vett egy gondosan istápolt speciális debreceni intézményben, a kollégiumi kántusban. Az utolsó száz évben pedig a színművészet talált meleg otthonra a városban, s élt át két olyan virágzási korszakot, mikor Debrecen színtársulata az élén állott a magyar színészetnek. A művészetek terén bizony még sok tennivalója van Debrecennek. Építészeti műemlékeket természetesen nem teremthet. Abban meg kell nyugodnunk, hogy ezekben Kassa, Kolozsvár, Eperjes, Bártfa, Lőcse, Pécs és Székesfehérvár mindig előttünk lesznek. Arról azonban tehetünk, hogy újonnan építendő középületeink műízlés szempontjából ne essenek kifogás alá. Egy pár szép épületünk van. A kollégium nemes stílű, görögös frontjával, a Nagytemplom hatalmas arányaival, nyugodt ornamentikájú eredetiségével, melyen rajta van Ybl Miklós mesteri keze nyoma, az izraelita templom tiszta mór stíljével, a vármegyeháza érdekes egyéni stílusával, melyben a régi megyeházak boltozatos kapualja és Mansard tetője szerencsés összhangba van hozva a legmodernebb építészeti vonalakkal: mindezek olyan középületek, melyekre nyugodt önérzettel tekinthetünk. Az ilyen épületek pusztán azzal, hogy vannak, azzal, hogy lépten-nyomon a járókelők szeme elé kerülnek, egyszersmind a tömegízlés állandó nemesítői. A jövő feladata, hogy számuk szaporodjék mindig szebb és mindig művészibb középületekkel. A szobrászat műkincseiből szintén kevés jutott osztályrészünkül. Két valóban nagyértékű szoboralkotás van birtokunkban. Az egyik el van dugva a kollégiumi anyakönyvtárban. Az úttörő magyar szobrász, Ferenczi