„Ha majd a szellem napvilága…” - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 13. (Debrecen, 1979)

Dokumentumok - I. Az iskolán kívüli népművelés szervezete és általános helyzete

Debrecen múltjában a könyv nagy szerepet játszott. A legrégibb magyarországi könyvnyomda itt működik. A legrégibb magyar könyvtárak egyike szintén itt lelt otthonra, a református kollégium falai között. A könyv kultusza tehát — mondhatni — debreceni tradíció. A kollégiumi bibliothéka megtette a maga kötelességét évszázadokon át. Meg is felelt a szükségletnek mindaddig, míg a tudományos ismeretek egy szűkkörű társadalmi réteg lelki szükségleteit elégítették ki. Ma is igen jó szolgálatot tesz, mint tudományos búvárkodók, egyetemi hallgatók, felsőosztályos tanulók szakkönyvtára. Nagy tömegek igényeit kielégíteni azonban nem képes. Nem is az a célja. Nem is az a rendeltetése. A városi nyilvános könyvtár megalkotása, mely mindenki számára nyitva álljon s minden ismeretekre szomjas léleknek megadja az Önművelődés lehetőségét, ismét egy olyan kultúrfeladat, mely elől Debrecen ki nem térhet, melyre múltja és jövője egyaránt kötelezi. Örömmel állapíthatom meg, hogy a kezdő lépések a szervezés felé már meg is történtek. Most, a világháború alatt, olyan időben, mikor minden erőnket leköti a létünkért, fennmaradásunkért vívott titáni küzdelem. A magyar nemzet jövő nagyrahivatottságának biztatóbb jelét el sem tudom képzelni, mint azt, hogy egy tősgyökeres alföldi magyar város a legvadabb harcok idején tud erejéből arra is juttatni, hogy a békés kultúrmunka számára épít erős várat a szervezés alatt álló „Közművelődési Könyvtár" alapjainak lerakásával. Igaz, hogy ebben az államkormány is segítségére jött, midőn az alapbeszerzésekre huszonegy ezer korona egyszeri államsegélyt, a későbbi fenntartási költségekre évi állandó segélyt utalt ki számára. A szervezési munkálatok annyira haladtak, hogy a könyvtár még a tavasz folyamán megnyílik a nagyközönség számára. Ideiglenes helyiségben, nem nagy könyvanyaggal. De ami fő, megnyílik. A további fejlődést már az új intézmény belső ereje, közszükségletet kielégítő mivolta fogja gyorsítani. Ennek a könyvtárnak azonban nem szabad csupán a város közönségére szorítkoznia. Hatását ki kell terjesztenie a messze környékre is. Debrecennek is, mint egy művelődési focusból kell kisugároznia magából e könyvtár útján a kultúra utáni szomjúságot s egyben annak kielégítését. Hogyan, mi módon történhetik ez? Egyszerű eszközökkel: a mozgó könyvtárak útján. Északamerika mezőgazdasággal foglalkozó államaiban, hol a mi tanyáinknak megfelelő farmok nagy távolságban vannak egymástól, régen bevált intézmény a tengelyen járó könyvtár. Egy omnibuszszerű kocsi ez, melynek belseje könyvszekrénnyé van átalakítva. Ez viszi farmról farmra a könyveket. Becseréli a már elolvasott munkákat frissekkel. Elmegy a legfélreesőbb tanyákhoz is és viszi magával a tudást, a kultúrát. Debrecen körös-körül óriási területen tanyákkal van körülvéve. Nem szép