„Ha majd a szellem napvilága…” - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 13. (Debrecen, 1979)

Dokumentumok - I. Az iskolán kívüli népművelés szervezete és általános helyzete

helyzetén változtatni nem bír, de valami úton-módon rájön arra, hogy élete állati élet. Beszéltem elhagyott hegyi falvakban korán megrokkant orvosokkal, tanítókkal, akik apostoli célokkal indultak neki népük fölrázásának s aztán pár év múlva — bűnnek mondták ezt a munkát. Akinek állati a sorsa, annak jobb megmaradni állati tudatlanságban — ez lett a véleményük. Sőt vannak kivételes viszonyok, amelyek között éppen a tudatlanság, az igénytelenség, az alapja egyes csoportok vagyonosodásának. Az a paraszt, aki a gyerekéhez csak a pappal együtt hívat orvost, de a tehenéhez menten állatorvost hív, ha baját látja, degenerálódik, de bizonyos körülmények között vagyonosodik is. Mindez azonban nem bizonyít az általános tétel érvényessége ellen, mert csak átmeneti tünet. A vajúdás fájdalma, az állati sorban tengődő parasztnak keserűsége, melyet a tudásra, az igényekre ébredés okoz és múló előny az igénytelenség, a vagyonszerzés lehetőségével megáldott parasztságra nézve, amely 1—2, legföljebb három nemzedék alatt drágán fizeti meg a vagyonszerző nagyapa igénytelenségét. Ezek a tünetek helyi viszonyok okozatai, s nem osztályokra általánosítható jelenségek, kitérők az úton, amely apró görbületei ellenére is egyenes és fölfelé vezet. Egész osztályokra nézve a művelődés terjedése s az ezzel járó igényfokozódás alapfeltétele az anyagi előbbrejutásnak — ez a tétel marad általánosságban mindenütt érvényes, s ennek a tételnek konzekvenciáját vonja le a munkásmozgalom akkor, amikor a műveltség terjesztését önmaga iránt való kötelességének, természetes föladatának tekinti, amelynek elvégzését nem bízza az államok szeszélyére. Még azok az államok is, amelyek legelői járnak az oktatás dolgában, sok tekintetben hiányos, sőt káros munkát végeztetnek. Még ott is, ahol az ipari fejlődés szükségessé tette, hogy az állam elegendő mennyiségű tanult munkást állítson a kapitalizmus rendelkezésére, ahol tehát a népoktatás általánosítására törekszenek — még ott sem igen megy tovább az állam az írni-olvasni tudás általánosításánál. Kezébe adja a kulcsot mindenkinek a tudás kincsesházához, s azzal nem igen törődik, ki tudja-e nyitni a lakatot, s nem téved-e el a palota rengeteg folyosó-labirintusában? Sőt, ami útbaigazítást ad az iskola, az is rendesen félreigazítás és semmi esetre sem helyes kioktatás arról, ami a vagyontalan tömegekre nézve legfontosabb: az osztálytagozódásról és az osztálykülönbségekből folyó következményekről. Az életnek magának kell visszaigazítani az iskolában félreigazított proletárt osztályérdekei útjára, s a munkásmozgalomnak föladata a tömegeknek megtanítása arra, miként kell levonni a társadalmi élet tényeinek konzekvenciáit. A munkásmozgalom pedagógia föladatai tehát elsősorban szociális, sőt politikai természetűek, s azok a — mondjuk — tantárgyak, amiket tanulnia kell ezek szerint elsősorban a szociológia, politika, természettudomány.