„Ha majd a szellem napvilága…” - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 13. (Debrecen, 1979)

Dokumentumok - I. Az iskolán kívüli népművelés szervezete és általános helyzete

vannak hazai közoktatásunknak, végig tekintett alsó közép- és felső tanügyi viszonyainkon s szomorúan konstatálta, hogy nagyon, de nagyon sok a pótolni való mindenütt, s többek között felférne már az országban egy harmadik egyetem is. Ezen kijelentés által az Eris arany almáját dobta hazánk nagyobb városai s az ezeket ölükben tartó nemes vármegyék közé, rögtön megindult a versengés a villogó aranyalmáért: a harmadik egyetemért. Korunknak jellemző sajátossága kezd már lenni, hogy minden téren csak a látszatért dolgozunk, csak az nyeri meg tetszésünket, aki külsőleg tud hatni, s a belső lényegről egészen megfeledkezünk; egyetemért kilincselnek a városok és vármegyék, pedig sokkal helyesebb és hasznosabb is volna, ha e helyett a népiskolák számának tetemes növelését sürgetnék naponként; a nemzeti nevelés és oktatás nagyszerű épületének csak betetőzője az egyetem s hogy ez minél ékesebb s minél súlyosabb lehessen, gondoskodjunk igazán erős, massív falakról: minél több és jó népiskolákról. Harmadik egyetemet óhajtunk s nemzetünk 20 százaléka még ma sem tud írni, olvasni, évenként 5—6 százezer a tanköteles gyermek száma, akik iskolába nem járnak, íme így állunk ma az általános tankötelezettségnek 38-ik esztendejében ! Hogy évenként az az öt—hatszázezer gyermek nem tanul meg írni-olvasni s így megfosztatik a modern élet legfenségesebb adományától, az nem az ő hibája, hanem közoktatásunk bűne, mert, amint az adóvégrehajtó elől senki sem tud elrejtőzködni még a Vidi-pusztának legsötétebb zugába sem, sőt a Fürjhalom árnyékába sem, úgy bizonyára az iskolát sem kerülhetné el senki, csak olyan nemes törekvéssel kellene csinálni ezt is, mint az adóvégrehajtást. De maguk az illető tényezők nem akarják így csinálni, mert nincs megfelelő számú népiskolánk, melyek a tanköteles gyermekeket be tudnák fogadni, nincs elegendő tanítónk, kik megtudnák tanítani! S íme a harmadik egyetemért versengünk ember feletti erővel! Egy ország kulturális viszonyainak megítélésénél mindenesetre tekintetbe kell vennünk nagyon sok féle körülményt, mindenesetre a felsőbb tanintézeteket is, de ezek felett jóval elsőbb sorban a népiskolákat, az általános írni-olvasni tudást. Sokkal fontosabb az, hogy mindenki tudjon írni-olvasni, mint az, hogy a harmadik egyetem felállításával — szaporítsuk a proletariusságot évenként egy pár ezerrel; így is már évről-évre félelmetesebben szaporodik a felsőbb iskolákat végzett, tanult emberek száma, kik nem képesek kenyérhez jutni. Minden pálya túl van már tömve, okleveles tanárokkal nevelőkkel, vagy írnoki állás után szaladgálnak, az ügyvédek a numerus clausust sürgetik, mert nem tudnak megélni s így tovább. Az volna az igazi ideális kulturális állapot, ha nemzetünk minden 6 éven felüli tagja írni-olvasni tudna, ha mindenki, aki csak teheti, — gyermekét a középiskolákba: gimnáziumokba, reál és kereskedelmi iskolákba járatná, legalább egy pár éven keresztül s csak azután venné maga mellé a gazdaságba, vagy adná