„Ha majd a szellem napvilága…” - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 13. (Debrecen, 1979)

Dokumentumok - V. A két forradalom időszakának művelődési viszonyai

kívánatos, hogy az előadók Debrecenben megtartott előadásaikat megyénk városaiban, esetleg községeiben is elmondják. A vidék iskolánkívüli tanítására másként elegendő számú előadó aligha szerezhető. Legnagyobb akadálya az iskolánkívüli tanításnak Debrecenben arravaló hely hiánya. A tanításnak függetlennek kell maradni mindig, mindenkitől. Emiatt saját helyiségekre volna szüksége, amely mindig a rendelkezésre áll. És olyan vagyonra, amely vagyon jövedelméből a munkásait fizetni tudja. Ha csakugyan olyan értékes a tudás, mint amilyen valóban, a tudás terjesztői megérdemlik a munkájuk jutalmazását. A második dolog, t.i. az előadók jutalmazása a könnyebbik része a kérdésnek. Már eddig is kaptunk előadásonkint húsz koronát az országos szabadoktatási tanácstól. Talán az a jövőben is meg lesz. Ha csekély is az összeg, mégsem kívánunk teljesen ingyenmunkát. A város is segített évente bennünket. Bár távolról sem olyan mértékben, mint aminőt ez a fontos munka megérdemelt. Erre a segítésre is lehet számítani. Azonkívül a tanfolyamokért, sőt az egyes előadásokért is lehet a közönségtől valamennyit kapni. Még talán társadalmi hozzájárulás is számításba vehető. Ellenben nagyon nehéz a helyiség kérdése. Iskolák, intézetek tantermei általában nem alkalmasak. Nem is szívesen adják. A város, vármegyeház tanácstermei csak kivételesen kaphatók. Akkor is a vármegyeház tanácsterme túlságosan drága. Meg nem is egy teremre van szükség. A szabadiskola eddig szerzett tapasztalatai szerint egy nagy, 250—300 ember befogadására alkalmas termen kívül még legalább három kisebb, 40—60 ember számára alkalmas tanterem is kell. Ez utóbbiak a tanfolyamok, meg a rendszeres tanítóelőadások előbbi egyes előadások, hangversenyek, kiállítások stb. számára. Szükséges volna még lakás legalább egy iskolaszolga részére, aki mindent rendben tartana, az előadásokhoz előkészítene stb. Meg egy tanszerraktár és egy tanári szoba. Lehet, hogy a régen tervezett kultúrház valamikor felépül. De még az nem tenné feleslegessé, hogy ebben a most említett szabadiskolai épületben olyan helyiség is lenne, amelyben vagyonnal nembíró kulturális és humanitárius egyesületek otthont lelnének. A Körösi Csorna szabadkőműves páholy már a háború előtt akart egy ilyen épületet emelni. A tervek is készen voltak. Közben kiütött a háború. Az építés lehetetlenné lett. A szándék most is megvan. A kivihetőség könnyebb lett. Mert most már a hatóság támogatására is lehet számítani. Nem szükséges, hogy a támogatás adomány legyen. A helyiségek használatáért esetleg adandó bér az építés költségeinek letörlesztésére szükséges évjáradékot már biztosíthatná. Emellett elég nagy szabadságot hagyna a fenntartó testületeknek hogyha az együttműködés nem elégíti ki őket, nagyobb nehézség nélkül különváljanak. Világos, hogy az építés a jövő dolga. A vázolt munka többi része azonban már most is megkezdhető.