„Ha majd a szellem napvilága…” - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 13. (Debrecen, 1979)

Dokumentumok - III. Olvasási kultúra

kalmas eszközeik arra nézve, hogy magokat képezhessék, továbbá, hogy az iparterén előforduló újításokról és találmányokról kellő tudomással bírjanak. Ez a czél pedig — véleményünk szerint — teljesen el lesz érve egy olvasókör és egy könyvtár által. Magától értetődik, hogy annak az olvasókörnek tehát olyannak kell lenni, amely első sorban ezeket a kívánalmakat elégítse ki. Hogy a felállítandó olvasókör bizonyos csekély anyagi áldozatot is kíván a testület tagjaitól, az tagadhatatlan. De az így befektetett tőke nagyon kifizeti magát, mert az egész testület, s az egész iparososztály művelődési előhaladását fogja eredményezni. Nyomtatott, — Szoboszló és Vidéke, 1895. 51. sz. decz. 29. 1. old. Fenti címen. 70 Hajdúszoboszló, 1896. szeptember 6. TIZED-KÖNYVTÁRAK ÉS OLVASÓK Az egyes tizedekben — úgy látszik — egyre nagyobb ellenszenvvel találkozik az a gondolat, hogy az ezredéves országos kiállításra a közönség zászlók alatt vonuljon fel. Egyik másik tizedben már határozottan ki is adták a jelszót, hogy: „a tized-zászlóra nincsen szükség." így állván a dolog, a tizedek vezetői már azon is kezdenek gondolkozni, hogy ha a tizedzászlók csakugyan nem létesülnek, hova fordíttassák a zászlók előállítására összegyűjtött összeg. Van nekünk egy régi, s azt hisszük jó gondolatunk. Ezt most épen alkalomszerű lenne megvalósítani. Fordítsuk a zászlókra begyűlt pénzt tizedkönytárak és tizedolvasókörök felállítására. Minden tizedben béreljünk ki egy egyszerű, elég tágas, czélszerű szobát. Rendeljünk oda egy vagy két újságot, rendezzünk be mellé egy kis könyvtárat, s mindjárt meg lesz vetve a tizedkönyvtárak és olvasó-körök alapja. A zászlókra begyűlt összeg mérsékelt tagsági díjak hozzászámításával épen elegendő lenne arra, hogy az alapot megvessük. Ezeket az olvasóköröket úgy kellene szervezni, hogy a legmérsékeltebb tagsági díjak megállapítása mellett a legszegényebb néposztály számára is nyitva legyenek. A most fennálló olvasókörök mellett nagyon sokan vannak még olyanok, akiknek olvasni nincsen alkalmuk sehol. Ezek az olvasókörök nagy szolgálatot tennének, különösen télen, a mikor mezei munkával foglalkozó népünk nagy része úgy sincsen elfoglalva. A hosszú és sokszor unalmas téli napokat alkalma lenne így hasznosan, önművelésére felhasználni, még a legszegényebb embernek is. Ezek a tized-olvasókörök méltó emlékei lennének a millenáris esztendőnek is.