„Ha majd a szellem napvilága…” - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 13. (Debrecen, 1979)

Dokumentumok - III. Olvasási kultúra

Hajdúszoboszló, 1894. december OLVASÓK ÉS KÖNYVTÁRAK • Annak daczára, hogy az iskola az életnek igyekszik tanítani, nem nyújtja, de nem is nyújthatja mindazon ismereteket, melyek a növendékeknek a gyakorlati életben leendő boldogulhatására szükségesek. Az önmunkásságra szoktatás, az önművelődésre serkentés által azonban jobban megközelíteni igyekszik az iskola az életre nevelés czélját. Azon eszközök közül, melyek az iskolai nevelést mintegy kiegészítenék s melyek az önakaratára s belátására hagyott ifjúnak biztos kalauzul szolgálnának: első helyet foglalnak el a jól szervezett olvasó egyletek és népszerű könyvtárak. Tagadhatatlan, hogy a józan ész és a pedagógia elvei szerint felállított és berendezett népkönyvtárak hathatós előmozdítói a nép műveltségi előhaladásának és az ismeretek megszerzésének; mert tudatlanságában útmutatást, okulást; csalódásában vigaszt; szomorúságában felvidulást s munka nélküli óráiban kellemes szórakozást talál abban az azt kereső. Különösen a serdült, maholnap városunk és egyházunk igazgatására befolyással bíró polgárok érdekében legelső kívánalom az, hogy ne engedjük őket oda jutni, hogy a már tanultakat elfelejtve, szívükben az elfásultság, sőt sok esetben a durvaság és rossz akarat leljen tanyát. Oda kell törekedni, hogy azoknak már megszerzett ismeretük bővítésére, önmunkásságuk útján alkalmuk legyen, s bennük a vallásos érzület, egyházunkhoz való igaz ragaszkodás; hazájuknak forró szeretete jobban-jobban erősödjék. Számukra legyen oly hely, hol a felebaráti szeretet melegét érezzék, hol ismeretüket bővítve a szép, jó és nemes iránt lelkesedést lássanak és tapasztaljanak. Állítsunk fel olvasó köröket, de nem politikai színezettel. Létesítsünk népkönyvtárakat, melyekben legyenek vallásos, tudományos, szak és szépirodalmi munkák. — A szervezetnél azonban arra ügyeljünk, hogy az olvasásra szánt könyvek iránya egyszerű, a nép által élvezhető és megemészthető legyen. A miénknél sokkal kisebb helységben láthatjuk az olvasó egyletek nagy számát. Minden tizednek van egy olvasója s mellette népkönyvtára. A konservativizmus bizonyos mértékig dicső dolog, de túlhajtva eléggé meg nem róvható rossz tulajdon. Legyen a milleniumra minden tizedben nálunk polgári olvasó és népkönyvtár. Ez már csak szerény kívánalom és csekély akarattal meg is tehető. Ne riadjunk vissza a kezdet nehézségeitől. Ha a felállítandó népkönyvtárat az első téli időben 4—5 ember olvassa is, czélunkat már elértük, mert nyugodtak lehetünk a felől, hogy az a 4—5 ember meg van nyerve, s további munkálkodásunknál ezekre már számíthatunk. Az emberi elmének kutatási ösztöne viszi, ragadja az embert magával s önkénytelenül vonzza az előtte ismeretlenek felé. Elsősorban