Szűcs Ernő: A debreceni István gőzmalom története - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 12. (Debrecen, 1978)

III. A MALOM MŰKÖDÉSE 1920—1944 KÖZÖTT - 1. A magyar malomipar „nagy válságának" első évtizede (1919— 1929)

az árfolyam-differenciából módja nyílt bizonyos mennyiségű raktári készletet gyűjteni. Ilyen eset fordult elő például 1922-ben is. Az év eseményeit értékelve állapította meg október 10-én a végrehajtó bizottság: „Az első félév eredménye kitűnő... az év második felét a rossz termés és a pénzbeszerzés nehézségei jellemezték. Az 1921. júliusi 800 koronás búzaárral szemben az idén 11 500 koronát fizettek a búza mázsájáért." Mivel az értékelésből olvashatóan az üzem a magas búzaárakkal és forgótőkehiánnyal küszködött, ezért különböző hiteleket vett igénybe. Kapott hitelt az Állami Jegyintézettől, a Hazai Banktól és a Pesti Hazai Első Takarékpénztártól.

275 A valorizációs nyereség lehetősége tehát valóban fennállt, de a kamatterhek csökkentése érdekében ekkor javasolják az 1923. februárban végrehajtott újabb tőkeemelést. A vállalat története szempontjából azért is érdekes még ez az 1922 júliusában igénybevett bank váltóhitel, mert forrásaink szerint a Pesti Hazai Első Takarékpénztár először ekkor jelent meg a konszern pénzügyi életében, ami majd a későbbiekben elvezetett ez utóbbi intézetnek a részvénytőke 10%-os tulajdonához. Más oldalról kétségtelenül igaz az is, hogy az István malomnak az ország hasonló típusú üzemeihez viszonyítva, amelyek ekkor szintén nyersanyagválsággal küzdöttek, sajátos módon nehezítette helyzetét, hogy Debrecen a háború előtt nagyjából az ország közepén helyezkedett el. Most az új határok meghúzása után az ország szélére került. így nemcsak fontos értékesítési területeitől, de lényeges búzabeszerző területeitől (Érvidék) is elszakadt.

276 Ugyanakkor jóformán teljesen megszűnt a kapcsolata Galíciával, ahonnan a háború előtt szintén gyakran szerzett be az üzem nyersterményt. Az 1922-vel záruló évek sora immár negyedik éve tette lehetetlenné a malom teljes kapacitással való rentábilis működését. Jelentős javulás állt be végre az 1923-as aratás után. Ekkor volt az első bőnek mondható termés a háborút követően (18,4 millió q búza, 7,9 millió q rozs). Az árukínálat lehetővé tette volna akár az éjjel-nappali üzemelést is, ha a felvásárláshoz elegendő tőke állt volna rendelkezésre. Annál is inkább mód nyílt volna erre, mert a lisztkereslet is megnőtt. Az István malom ezért a raktárak feltöltése érdekében újból igénybe vette az Állami Jegyintézet 2 500 millió koronás hitelét. így elérte, hogy évi mérlegében az első világháborút követően a legjobb arány alakult ki sajáttőke és készletei viszonylatában, 6,9 milliárdos tőkéjével szemben 5,5 milliárd termény- és őrleménykészlete volt még az év végén is.

277 Ennek ellenére a konszern leállíttatta hatvani malmát, s ezt követően már csak négy malmot üzemeltet az országhatáron belül. Sajátosan alakult az István malom, de az egész malomcsoportosulás számára a nyersanyagbeszerzés a következő, az 1924-es évben. A termés ugyan országosan is rosszabb volt, mint az előző aratáskor, különösen a csapadékban szegény Alföldön. Következésképpen az ország keleti felén jóval magasabbak voltak a gabonaárak. A konszern malmai (Debrecen, Miskolc, Szolnok stb.) drá-