Szűcs Ernő: A debreceni István gőzmalom története - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 12. (Debrecen, 1978)

III. A MALOM MŰKÖDÉSE 1920—1944 KÖZÖTT - 1. A magyar malomipar „nagy válságának" első évtizede (1919— 1929)

hatvan korona osztalékfizetésre került volna sor részvényenként, akkor a 200 koronás névértékűre 30%-os nyereségrészesedés jutott volna. Ez pedig adózási szempontból más elbírálás alá esett, mintha ugyanazt a hatvan koronát 800 korona névértékűre fizetik ki, ami csupán 7,5%-os aránynak felel meg. A vállalati részvénytőke ezáltal 1920 júniusában 90 ezer db 800 koronás részvényből, azaz 72 millió koronából állt. Alig egy év telt el, amikor 1921 októberében a háború utáni második tőkeemelést végrehajtották. Ekkor 75 ezer új részvényt bocsátottak ki, s ezekből 50 ezret 4 ezer koronás árfolyamon átadtak a régi tulajdonosoknak, míg az ezután föntmaradt 25 ezer új részvényt 7 ezer koronás árfolyamon értékesítették szabad kézből. A két árfolyam közötti különbséget tartalékalapra vitték. Ettől az időponttól a konszern 100 millió korona részvénytőkével és 70 millió korona egyéb tartalékkal rendelkezett. Az infláció felgyorsulása 1923 februárjára újabb tőkeemelést tett szükségessé. Ekkor ismét 75 ezer darab részvényt bocsátottak ki 800 koronás névértékben, de 3500 koronás árfolyamon. Újszerű volt azonban, ahogy ekkor a „többségi blokkot" biztosították. A kibocsátott részvényekből minden két régire egy újat felajánlva 62 500 új részvényre elővételi jogot adtak. A kibocsátás újszerűsége azonban inkább abban volt, hogy a fennmaradó 12 500 darabot a „többségi blokkban elhelyezendőnek" ítélték, vagyis a Hazai Bank értékpapír-tárcájában fektették el azzal a megszorítással: „hogy legalább négy évig forgalomba ne kerüljön".

269 Az új tranzakcióval 160 millió korona lett a konszern részvénytőkéje. Ez azonban a gyorsuló infláció körülményei között korántsem bizonyult elégségesnek és még ugyanennek az évnek októberében ismét emelésre került sor. Ekkor 225 ezer darab új részvényt adtak ki. Ebből 24 ezret felajánlottak elővételre a régi tulajdonosoknak 24 ezer koronás árfolyamon, de csak 10 ezer koronás névértékben. A különbözetből, az egyes alapok növelésén túl, a régi 800 koronás névértékű részvényeket is 10 ezer korona névértékre emelték. Az újak jó részét ismét a Hazai Bank, Deutsch Ignác és fia, valamint a Schoeller et Co. értékpapírtárcájába tették, több évi lekötéssel.

270 Ezáltal a vállalati tőke 425 ezer db 10 ezer korona névértékű részvényből, azaz 4 250 000 000 koronából állt, s ezt egészítette még ki a régi és az új tartalékalap némi levonás után még 2 450 millió koronával. Szeretnénk azonban a figyelmet ráirányítani a konszernen belül 1923-ra kialakult erőviszonyokra. Közismert, hogy egy-egy részvénytársaságnál az a döntő az irányításban való részvételnél, hogy kinek hány részvény van a birtokában. Ennek arányában van szavazati joga a közgyűlésen. Egy 1923. október 10-én tartott rendkívüli közgyűlés alkalmával készített jegyzőkönyv megőrizte a résztvevők letétbe helyezett részvényeinek számát, s ez jól tükrözi az erőviszonyokat.